Hófehér álcázás: a túlélés kulcsa
Lényeges hangsúlyozni, hogy a színváltás elsődleges célja a rejtőzködés. Ezek az állatok vagy a ragadozók elől bújnak el így, vagy – a menyét esetében – éppen saját zsákmányukat akarják megtéveszteni. Ettől függetlenül egy második előnnyel is jár: a színváltás során az állat bundája vagy tollazata teljesen elveszíti melanintartalmát, emiatt üregesebb lesz, több levegőt zár magába, ami jobb hőszigetelést biztosít a dermesztő télben.
Mindez igazi evolúciós bravúr: egyes állatok, mint például a pika (hörcsögnyúl), inkább kőrakások mögé rejtőzik, vagy – mint a feketefarkú prérinyúl – egész évben barnán marad, mivel alföldi, havat nélkülöző tájakon él. A színváltó, téli fehérbe öltöző fajokat a nappalok rövidülése indítja vedlésre, ahogy közeledik a tél.
Fenyegető veszély: mi lesz, ha elmarad a hó?
A változás oka mindenkit meglepett: a klímaváltozás miatt egyre kevesebb hó borítja a tájat, így a hófehér állatok egyre kiszolgáltatottabbá válnak – hiszen a környezetük nem változik velük együtt. A biológiában ezt fenotípusos összenemillésnek nevezik, vagyis a környezet gyorsabban változik, mint ahogy az állatok alkalmazkodni tudnának. Emiatt különösen aggódnak a kutatók az alpesi állatfajok fennmaradásáért.
Hol láthatók a színváltó coloradói csodák?
A hosszú- és rövidfarkú menyét egész Coloradó-szerte megtalálható, télen szemkápráztatóan fehérek – csak a farkuk végén látható egy fekete folt. Gyakran előfordul, hogy síelők pillantják meg őket a liftekről, különösen Vail vagy a Rocky Mountain Nemzeti Park környékén. A legjobb azonban nappal indulni hótalpas vagy sífutó túrára, mert ilyenkor aktívabbak: élelem után kutatnak, és mozgással melegednek. Éjszaka visszahúzódnak kotorékukba.
A menyét a ragadozók királya a maga méretéhez képest: figyelemre méltó látvány, amikor vadászat közben egy nála három-négyszer nehezebb üreginyulat cipel. Ez jól mutatja erejét és alkalmazkodóképességét.
Hócipős nyúl, a láthatatlan lábnyomok mestere
A hóban a hócipős nyúl szinte teljesen eltűnik, de szembetűnően nagy hátsó lábainak nyomait könnyű felfedezni. Ezek az állatok a legtöbb hegyvidéki területen megtalálhatók, kivéve a Pikes Peak régiót és a Sangre de Cristo-hegységet. Nappal könnyebb észrevenni őket, ilyenkor keresnek táplálékot a hóban.
Fehérfarkú hófajd: a hegyek rejtett kísértete
A fehérfarkú hófajd nyáron szürkésbarna, ami tökéletesen beleolvad a köves, magashegyi tájba, ám télen teljesen fehérré válik. Bár egész évben az alpesi réteken él, az év leghidegebb hónapjaiban szinte lehetetlen észrevenni: a 2900 méter feletti zord tundrák ilyenkor nagyrészt járhatatlanok. A nyári és őszi hónapokban – távcsővel felszerelkezve – érdemes a Rocky Mountain Nemzeti Parkban, a Trail Ridge Road közelében, vagy olyan, autóval is megközelíthető hegycsúcsokon próbálkozni, mint a Mount Blue Sky vagy a Pikes Peak.
Lényeges hangsúlyozni, hogy nagy adag türelemre és szerencsére van szükség, mindezek ellenére ezek az állatok képviselik Colorado egyik leglátványosabb, mégis legtitkosabb téli csodáját.
