Egy pulzáló érintkezési kettős
A KIC 5623923-at 2014-ben Delta Scuti-csillagként azonosították egy érintkezési kettősben, a rendszer pedig kb. 50 percenként pulzál. A pulzációk a másodlagos fedés során viszont nem látszanak, ezért kezdetben úgy gondolták, hogy a kísérőcsillag felelős a változásokért. Egy friss kutatás azonban részletes Kepler-adatokkal vizsgálta meg a rendszert.
Kiderültek a rejtett részletek
A csapat összesen 41 jelentős frekvenciát azonosított, beleértve az orbitális és a pulzációs frekvenciákat is. A legtöbb pulzáció a napi 20–35 közötti tartományban fordul elő, hét pedig önálló p-módot jelent. Három csoport ötös szerkezetet alkot, a legerősebb frekvencia azonban különálló. A rendszer keringési periódusa 1,21 nap. Vizsgálataik alapján a rendszer árapály-szinkronizált, azaz a két csillag forgása és keringése összhangban van.
Alapvető adatok és új következtetések
A KIC 5623923 fényessége mintegy 16,5 magnitúdó. A főcsillag effektív hőmérséklete 8348 K, a kísérőé 4753 K, fényességük rendre 22,4 és 2,29 Nap-luminozitás. Az adatok szerint a főcsillag a klasszikus pulzációs instabilitási sávban helyezkedik el, így nagy valószínűséggel a pulzációk is tőle származnak – nem pedig a kísérőcsillagtól, ahogy korábban vélték. A csillagászok szerint a rendszer tömegének és egyéb fizikai paramétereinek pontos meghatározásához további radiális sebességmérésekre lesz szükség.
