A halak is tudják, csak elrejtve
Naoyuki Yamamoto professzor és csapata (Nagoja Egyetem, Japán) azonban zebradánión (Danio rerio) végzett kutatásokkal bebizonyították, hogy a halak gerincvelője is tartalmaz megnagyobbodott szakaszokat, igaz, ezek szabad szemmel nem láthatók, csak speciális, immunhisztokémiai festésekkel és áttetszővé tett preparátumokon figyelhetők meg. A vizsgálatok során a teljes gerincvelőt átvizsgálták, és azt találták, hogy a mellúszóhoz (pectorális) és hasúszóhoz (pelvikális), illetve az egyedülálló hát-, farok- és anális úszókhoz futó idegek is kitágult gerincvelői régiókból erednek.
Nem csak a páros úszók fontosak
A kutatás rávilágított, hogy ezek a megnagyobbodott gerincvelői szakaszok – noha jóval kevésbé feltűnőek, mint a négylábúaknál – minden úszót, vagyis a páros és páratlan úszókat egyaránt beidegeznek. Ez alapjaiban változtatja meg a gerincesek gerincvelőjéről alkotott elképzeléseket, és egy új evolúciós elméletet vet fel: amikor a halakból kifejlődött szárazföldi négylábúak (tetrapodák) elhagyták a vizet, csak a páros úszók alakultak át végtagokká, a páratlanok pedig eltűntek.
Új távlatok az evolúciós kutatásokban
A felfedezés új magyarázattal szolgálhat arra, hogyan módosult a végtagok beidegzésének struktúrája az evolúció során, illetve milyen rejtett képességek rejlenek még a látszólag egyszerűbb állatok idegrendszerében. Az eredmények rávilágítanak: a halak idegrendszere összetettebb, mint hittük, és a mesterséges intelligencia-alapú elemzések vagy modern képalkotó eljárások nélkül ezek a titkok rejtve is maradnának.
