Menekülő stratégiák és alkalmazkodás
A pumák igyekeznek elkerülni azokat a területeket, ahol farkasokat észleltek, különösen akkor, ha nemrég történt ott vadászat. Akkor érzik magukat biztonságban, ha elérhető közelségben vannak a menekülést biztosító fák vagy meredek terepek. Az is számít, hogy Yellowstone-ban a jávorszarvas-populáció csökkent, így a pumák egyre nagyobb arányban vadásznak szarvasra. A kisebb zsákmány előnye, hogy gyorsabban elfogyasztható, így csökken az esélye annak, hogy a farkasok rájuk találnak, amíg a tetemet őrzik.
Kilenc évnyi adat: GPS és terepi vizsgálat
A kutatók kilenc éven át követték GPS-nyakörvvel jelölt farkasok és pumák mozgását, valamint csaknem négyezer feltételezett vadászati helyszínt is felkerestek a park területén. Kiderült, hogy a két csúcsragadozó együttélése nem annyira a zsákmányállatok mennyiségén, mint inkább a sokféleségén és a meneküléshez megfelelő terep elérhetőségén múlik. Ettől függetlenül a farkasok állandó fenyegetést jelentenek a pumák számára, akik emiatt stratégiát váltottak.
Farkasok előnye: a csapatmunka
A farkasok falkában vadásznak, ezért rendszeresen előnyhöz jutnak az egyedül portyázó pumákkal szemben. Az adatokból kiderül, hogy bár a kevésbé domináns ragadozók néha kihasználják a többiek zsákmányát, a pumák inkább önállóan vadásznak, és ritkán csipegetnek más ragadozók maradékából. A kutatás során közel négyezer elejtési helyet azonosítottak: ebből 852 volt farkasokhoz, 520 pedig pumákhoz köthető zsákmány. A farkasok főként jávorszarvast (542), bölényt (201) és szarvast (90) ejtettek, míg a pumák főként jávorszarvast (272) és szarvast (220). A legújabb adatok szerint a farkasok étrendjében nőtt a bölény aránya (1%-ról 10%-ra), miközben a jávorszarvas jelentősége csökkent. A pumáknál a jávorszarvas aránya csökkent (80%-ról 52%-ra), közben a szarvasé jelentősen nőtt (15%-ról 42%-ra).
Aszimmetrikus konfliktus – az MI is segít
A kutatók gépi tanulás segítségével elemezték, hogy hol és mikor történtek ezek az összetűzések. A farkas–puma találkozások 42 százaléka olyan helyszínen történt, ahol a puma már ejtett valamilyen zsákmányt – ezzel szemben mindössze egy eset volt, amikor ez fordítva történt. 2016 és 2024 között tizenkét felnőtt pumát öltek meg, közülük kettőt farkasok, olyan helyen, ahol nem volt menekülést biztosító terep. Ugyanakkor egyik farkas sem vált puma áldozatává; többségük természetes okok vagy emberi tevékenység következtében pusztult el. Ez azt mutatja, hogy a ragadozók közötti erőviszony igen egyoldalú, és a farkasok még mindig a Yellowstone csúcsragadozói.
