
A klímacsúcs, ahol az ígéretek még nem váltak tettekké
Brazíliában ért véget a 30. ENSZ Klímavédelmi Konferencia (COP30), ahol ismét a világ országai igyekeztek közös megoldást találni az éghajlatváltozás problémájára. Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök és André Corrêa do Lago, a COP elnöke, magasra tették a lécet: az eddigi tárgyalásokat végre konkrét cselekvésnek kellett volna követnie. Más szóval, amíg eddig a célok megfogalmazásán és az egyeztetéseken volt a hangsúly, most valódi lépések kellenének.
Ugyanakkor a helyzet bonyolult. Az Egyesült Államok idén nem vett részt a találkozón, mivel Donald Trump ismét kivonta az országot a párizsi klímaegyezményből. A megállapodás legfőbb célja, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedés 1,5 °C alatt maradjon, és legrosszabb esetben se haladja meg a 2 °C-ot. A jelenlegi irány azonban azt mutatja, hogy ezeket a határokat hamarosan túllépjük. Jelenleg már 1,2–1,3 °C-nál tartunk, és így is egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek, áradások, hőhullámok és viharkárok. A konferencia résztvevői abban is egyetértettek, hogy a világ országainak fel kell készülniük a klímakatasztrófák gyorsaságára és intenzitására.
Pénzhiány, úszó szigetek és a belpolitika gátjai
A világ szinte minden országa jelen volt, de a fejlettebb államok közül több is forráshiánnyal küzd. Sokan – főleg a kicsi, tenger által fenyegetett szigetállamok – szinte semmit sem tettek hozzá a klímaválsághoz, mégis őket sújtják leginkább a következmények: ciklonok, viharok, áradások, emelkedő tengerszint. A klímaadaptációhoz és a védelemhez szükséges pénz azonban csak nagyon lassan vagy egyáltalán nem érkezik meg. Az orosz–ukrán háború miatt megnőtt katonai kiadások, a COVID-19 utáni tartós infláció és az USA klímadiplomáciájának visszavonulása tovább nehezítik a helyzetet.
Habár az elmúlt évtizedben nem sikerült nagyszabású áttörést elérni, a párizsi klímaegyezmény nélkül a Föld már sokkal nagyobb bajban lenne. A kibocsátások csökkentése és az erdők védelme terén elindult néhány pozitív változás, de a tényleges áttörést elsősorban a politikai akarat hiánya akadályozza.
Brazília és az őslakosok végre szóhoz jutnak
A konferencia játéktere idén változott. Németország mintegy 1 milliárd eurót (kb. 400 milliárd forintot) irányzott elő a brazil esőerdő-védelmi alap számára. Az Amazonas vidékén élő őslakos csoportok most először nagy számban és szervezetten képviseltették magukat a csúcson. Átlépték a szimbolikus és valós akadályokat: saját ügyeikben szót követeltek, és el is érték, hogy tárgyalások induljanak a trópusi erdők és az őslakos területek védelméről. Ez már komoly előrelépés, hiszen eddig gyakran háttérbe szorultak a tárgyalásokon.
Fluorid: barát vagy ellenség?
Az ivóvíz fluoridtartalmának biztonságosságáról szóló viták újabb fordulatot vettek. Bár az Egyesült Államok egészségügyi minisztere, Robert F. Kennedy Jr. továbbra is ellenezi a fluorid közvízellátásba történő adagolását, egy friss tanulmány meglepő eredményt hozott. A Science Advances folyóiratban közölt kutatás több mint 58 ezer, 1980-tól 2021-ig megfigyelt amerikai gyermek adatain alapult.
Azok a gyerekek, akik a javasolt mértékű fluoridot kapták, kissé jobb eredményeket értek el standardizált teszteken, mint azok, akik nem kaptak. A tanulmányból az is kiderült, hogy a felnőtté vált vizsgáltak semmiféle különbséget nem mutattak a memória, a figyelem vagy más kognitív képességek tekintetében. Más szóval a fluoridos ivóvíz semmilyen kimutatható kárt nem okozott, sőt a jobb iskolai eredmények talán annak köszönhetők, hogy kevesebb volt a megbetegedés, így ritkábban hiányoztak az iskolából.
Átalakulóban a városi mosómedvék
A nagyvárosokban élő mosómedvék már nem annyira félénkek – sőt, most kiderült, hogy testalkatuk is változik. Régóta ismert, hogy a háziasított állatokat rövidebb pofa, kisebb fej, esetenként lógó fülek és fehér bundafoltok jellemzik. Az utóbbi évek kutatásai szerint mindezért az ún. neurális taréjsejtek felelősek, amelyek az embrió fejlődése során meghatározzák a félelemreakciót, és megváltoztatják az arcot is.
A mostani vizsgálat azt mutatta, hogy a városi mosómedvék orra átlagosan 3,5 százalékkal rövidebb, mint vidéki társaiké. Ez arra utal, hogy a városlakó mosómedvék nemcsak merészebbek, hanem testileg is kezdik hordozni a háziasítás jeleit. Persze mindez nem jelenti azt, hogy ideje lenne mosómedvét tartani otthon – bármennyire aranyosak is.
