A betegség ölte meg Napóleont?

Napóleon 1812-es oroszországi hadjárata a történelem egyik legpusztítóbb háborúja volt. A francia császár 600 000 katonájával kelt át a Nyemen folyón, de hat hónappal később csupán néhány tízezer ember tért vissza. Az óriási veszteségeket rendszerint a csatatéri halálokkal, fagyhalállal, éhezéssel vagy tífuszjárvánnyal magyarázták. Egy friss, még nem lektorált kutatás azonban új kórokozókra mutat rá, amelyek talán a veszteségek jelentős részéért felelősek.

Rejtett kórokozók

A hadjárat idején a katonákat kísérő orvosok lázzal, fejfájással, kiütésekkel jellemezték a tífuszt, az elemzések szerint pedig akkoriban valóban tífusszal és lövészárok-lázzal is fertőzöttek lehettek a katonák. A 13 elesett francia katona megőrzött fogait vizsgálva viszont nem találtak nyomot sem a tífuszt okozó Rickettsia prowazekii, sem a lövészárok-lázat okozó Bartonella quintana baktériumra, amely az első világháborúban több mint egymillió katonát fertőzött meg.

Végzetes járvány a sárban és sötétségben

Ehelyett vérhas és visszatérő láz jeleit mutatták ki. Ez utóbbit a ruhatetű terjeszti, a vérhast okozó baktériumot pedig ma tífusz néven ismerjük (ami mára jól kezelhető). Ezek a betegségek azonban a kifáradt, éhező és rettenetes higiéniájú körülmények között szenvedő katonák számára végzetesek lehettek. A kutatók szerint a vizsgált 13 ember mintája túl kevés ahhoz, hogy kizárhassák a többi fertőzést, de mostanáig mást nem találtak.

Napóleon szerencséje

Napóleon maga szinte sértetlenül élte túl a visszavonulást, de a hadjárat hatalmas veszteségei végül lassan elbuktatták hatalmát. 1815-ben végleg vereséget szenvedett a britektől és a poroszoktól a waterlooi csatában (Battle of Waterloo).

2025, adrienne, www.scientificamerican.com alapján

Share on Social Media