A bakteriális memória – vírusból saját vakcina
A baktériumok, miután egy vírus megtámadja őket, egy speciális enzimmel apró darabokat – úgynevezett spácereket – vágnak ki a vírus DNS-éből, és beépítik őket a saját genetikai állományukba. Így a következő találkozáskor felismerik és hatékonyan elpusztítják a kórokozót. Laboratóriumi kísérletekben Streptococcus pyogenes törzsekkel vizsgálták, hogyan is zajlik mindez a gyakorlatban. Jellemzően a vírus (fág) gyorsan szétrepeszti a baktériumot (ez a lízis), de ritkán előfordul, hogy a fág inkább elrejtőzik a bakteriális DNS-ben, és szunnyadó állapotba (lízogénia) kerül. Ez a pihenő időszak kulcsfontosságú: ilyenkor a baktérium nyugodtan kivághatja a vírusból a szükséges DNS-darabot, és vakcinaként őrizheti meg.
Fehér köpenyes hackerek versenye
A kutatók génmódosított, folyamatosan aktív és elalvó vírusokat is bevetettek, és azt találták, hogy a baktériumok CSAK akkor építettek be vírus DNS-darabokat, amikor a vírus képes volt elaludni bennük. Amikor ezekkel a memóriával rendelkező baktériumokkal újra megfertőztették őket, világosan látszott: könnyedén visszaverték a támadást. A mechanizmus forradalmasíthatja a fágterápiát, amely rezisztens bakteriális fertőzések kezelésére használ vírusokat. Több mint 150 különböző bakteriális védekező rendszert ismerünk – a most feltárt működésmód hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövőben szélesebb körben alkalmazhatók legyenek a fágok, és új utakat nyisson a különféle fertőzésekkel szembeni harcban.
