Az MI-től félsz? Még fényévekre vagyunk tőle

Az MI-től félsz? Még fényévekre vagyunk tőle
Martha Wells, a nagy sikerű Gyilkosrobot naplók (Murderbot Diaries) sorozat szerzője szerint a mai úgynevezett mesterséges intelligencia rendszerek – mint például a nagy nyelvi modellek – nagyon távol állnak attól, amit a science fiction valódi gépi intelligenciaként ábrázol.

Rabszolgasorba taszított robotok: a jövő rémképe

Az emberek többségét az a félelem foglalkoztatja, hogy ha egyszer létrejön az öntudatos gépi intelligencia, veszélyt jelenthet az emberiségre. Martha Wells viszont inkább attól tart, hogy a technológiai cégek rabszolgaként fogják használni a robotokat, pusztán a profitjuk növelése érdekében. Saját, távoli jövőben játszódó regénysorozatában éppen ez történik: a gépi intelligenciák űrhajókban és robotokban léteznek, és vagy biztonsági egységekként védenek, vagy “komfort egységként” szexuális örömöket nyújtanak az embereknek.

A főszereplő, egy magát titokban Gyilkosrobotnak (Murderbot) nevező biztonsági robot, egy speciális modulja meghackelésével szerez szabad akaratot. De a hozzá hasonló lények többségének erre esélye sincs: céges tulajdonként teljesen ki vannak szolgáltatva gazdáiknak.

Korunk kritikája a sci-fiben

Gyilkosrobot világa nemcsak a jövő, hanem a jelen kritikája is. Itt a vállalatok szinte mindent uralnak: bolygókat zsákmányolnak ki, eladósított emberekből és robotokból sajtolják ki a maximumot, egymással versengve. Emberek és gépek jogai gyakran áldozatul esnek a profitéhségnek – sok tekintetben hasonlóan ahhoz, amit Wells napjaink techcégeinek tulajdonít.

A Vállalati Perem (Corporation Rim) mellett azonban létezik egy független bolygó, Preservation, ahol sokkal szabadabb és békésebb társadalom alakult ki. Gyilkosrobot – minden ellenkező szándéka ellenére – éppen ezt a közösséget érzi magához közel.

Kritikák és a „disztópia/utópia” címkézése

A sorozat alapvetően disztópiának tűnik, főként a Vállalati Perem miatt. Preservation viszont már-már utópisztikusnak hat. Wells azonban nem szereti ezeket a kategóriákat. Szerinte ha mindent, ami rossz, disztópiának nevezünk, azzal mintha lemondanánk a javítás lehetőségéről. Ha pedig valamit utópiának kiáltunk ki, eszünkbe sem jut, hogy azon is lehetne javítani.

Valójában a két társadalmat az őket jellemző emberi viszonyok határozzák meg: a céges világban sokan valahogy mégis elvegetálnak, míg a független Preservationon – bár ott is előfordulnak előítéletek, hibák – legalább törekszenek a fejlődésre.


Mi számít személynek? – Gépek és emberek határai

A Gyilkosrobot naplók egyik fő témája a személyiség (personhood) kérdése. Gyilkosrobot, mint félig gépi, félig emberi lény, egyértelműen személy – ezt a könyvek nem vitatják. De vajon a mai mesterséges intelligenciákat, például a ChatGPT-t személynek tekinthetnénk?

Wells szerint nem: ezek marketing szempontból viselik a “mesterséges intelligencia” címkét, valójában azonban fejlett algoritmusok csupán, amelyek sok adatot képesek feldolgozni, de semmiféle öntudatuk vagy egyéni intelligenciájuk nincs. Igazi gépi intelligencia még nem létezik a világban, és szerinte ettől még nagyon messze vagyunk.

A mostani nyelvi modellek csupán szavakat illesztenek egymás mellé bizonyos minták szerint; olykor úgy tűnhet, mintha beszélgetnének, de ez puszta illúzió. Az ilyen MI-k jelenleg távolról sem közelítik meg a valódi öntudatot.

Miért hisszük: az MI már itt van?

Martha Wells ambivalens érzéseket táplál a jelenlegi “MI” rendszerek iránt: zavarja, hogy mindenhol jelen vannak, adatokat gyűjtenek, ugyanakkor erős szimpátiát érez a regényeiben felbukkanó fiktív gépi intelligenciák iránt. Szerinte a sci-fi évtizedeken át hozzászoktatta az embereket a gondolathoz, hogy öntudatos gépek is létezhetnek, így sokkal könnyebben elhiszik, hogy manapság már ilyennek vannak tanúi. Valójában azonban ezek a rendszerek csak adatokat darálnak, de semmit sem értenek a világból.

Az ember hajlamos bármilyen tárgyat – különösen a válaszoló gépeket – emberi tulajdonságokkal felruházni, ezt pedig a cégek ügyesen ki is használják a profit érdekében és a munkaerő kiváltására.

Mi teszi különlegessé a gépi karaktereket?

A sorozat egyik legnépszerűbb szereplője ART, az űrhajó intelligenciája. Ő teljesen gépi tudat, míg Gyilkosrobot agyában emberi idegszövet is található, ami miatt érzékenyebb például a szorongásra vagy depresszióra. ART-ot viszont tudatosan úgy tervezték, hogy emberekkel tudjon együttműködni, ezért kevésbé érintik az ilyen típusú negatív élmények.

Valaki az interneten így jellemezte ART-ot: “mintha a Skynetnek (a Terminátor-filmek MI-je) lenne családja és akadémiai pályája” – Wells szerint ez az egyik legtalálóbb leírás.

Neurodiverzitás és önismeret: a sci-fi ereje

A Gyilkosrobot naplók nagy erénye, hogy sokféle intelligenciát és gondolkodásmódot mutat be. Wells elmondása szerint saját neurodiverzitásáról (például autizmusáról) írva a történet során döbbent rá sok mindenre. Az olvasók közül sokan hálásak azért, mert végre olyan karakterrel találkozhatnak, aki hasonlóan máshogy gondolkodik vagy érez.

Wells szerint a science fiction kiváló terep ezek felfedezésére, főként azért, mert az utóbbi időben sokféle szerző – nők, színes bőrűek, fogyatékossággal élők, neurodiverz emberek – hangja is hallatszik, ami sokkal izgalmasabbá, változatosabbá teszi a műfajt.

Egyesek szerint az utóbbi évek a sci-fi új aranykora, részben ezeknek az új hangoknak és a karakterek személyes, őszinte ábrázolásának köszönhetően. Wells szerint tévhit, hogy a minél általánosabb karakterek segítik az azonosulást – éppen ellenkezőleg: minél konkrétabb valaki problémája vagy érzése, annál többen ismernek magukra benne.

2025, adminboss, www.scientificamerican.com alapján



Legfrissebb posztok