Az űrfotós, aki elhomályosítja a tűzijátékokat

Az űrfotós, aki elhomályosítja a tűzijátékokat
Az űrállomás különleges kupolájából adott interjút Matthew Dominick, a NASA asztronautája, aki a SpaceX Crew-8 parancsnokaként és fedélzeti mérnökeként dolgozik az ISS-en. Szabadidejében lenyűgöző fényképeket, videókat és time-lapse felvételeket készít Földünkről, és most elsőként jelentkezett be élő videóhívással a hétablakos kilátóból. Ez az űrhajós nem csak repülni tud, hanem igazi fotóművésszé is vált – miközben 420 km-rel a Föld felett lebeg.

A kupola: az ISS „kilátója”

A Nemzetközi Űrállomás alsó részén található kupola hét ablakával az űrhajósok egyik kedvenc helye. Innen úgy szemlélhetik a bolygót, mintha fejjel lefelé lógnának az űr sötétjében. Dominick éppen egy látványos naplementét mutatott meg a beszélgetés során – az ablakokon át elénk táruló panoráma szinte leírhatatlan. Itt néhány percen belül váltakozik a nappal és az éjszaka látványa, ahogyan az állomás 90 perc alatt kerüli meg a Földet, naponta 16 naplementét és napfelkeltét élve át.

Az űrfotózás kihívásai és új trükkjei

A kupolában rendkívül erős a fény, ezért új, úgynevezett neutrál szűrőket (négy fényértéknyi sötétítéssel) helyeztek el az ablakokon. Ezek lehetővé teszik, hogy az űrállomás belső tere és a Föld külső képe egyaránt jól látszódjon a fotókon. Az űrhajósokat külön fotós tréningeken készítik fel – megtanítják őket a rekeszérték, záridő és ISO közötti egyensúly kezelésére, hiszen minden alkalommal villámgyorsan kell alkalmazkodniuk a változó fényviszonyokhoz, például egy néhány perces naplemente során.

A nulla gravitáció további nehézségeket támaszt a fotózás során. A gyors mozgás miatt akár egy fél másodperces expozíció is elkenheti a fényeket, a városok fénye csíkokká nyúlik. Az ablakok üvege és a belső világítás nem kívánatos tükröződéseket okoz, ezért sötétítő burkolatokat is használnak a lencsék körül.

Fotós felszerelés álomkörülmények között

Az űrhajósok nem vihetik magukkal saját fényképezőgépeiket, az ISS-en minden szükséges felszerelés rendelkezésükre áll: full-frame tükör nélküli gépek, 85 mm-es és 15 mm-es nagy fényerejű objektívek (akár T1,8 is), 50–500 mm-es zoom, makróobjektívek, komoly világítás. Nem kell spórolni a képekkel sem: nincsenek filmtekercsek, így gond nélkül lehet több ezer fotót készíteni, csak hogy eltalálják az ideális pillanatot vagy beállítást.


Az űrfotózás művészete és tudománya

Dominick mind a művészi, mind a technikai fotózás szerelmese. Kedvenc témái közé tartozik az űrállomás szerkezete a Föld görbületének hátterében, a különféle jelenségek – például a sarki fény, a városok fényei, vagy éppen váratlan pillanatok, amikor például a Hold lenyugvása jelenik meg egy panorámán. A legizgalmasabb képei gyakran spontaneitásból születnek: rögtönzött váltás objektívvel vagy kamerával, egy villám, egy meteor vagy éppen az aurora tükröződése a napelemekről – ezek a véletlenek adják meg az alkotás örömét.

A tudományos kutatások miatt is gyakran kell makrofotókat és kísérletek állapotát dokumentálniuk. Az űrállomáson nem csak a Föld, hanem a fizika soha nem látott arcait is sikerül lencsevégre kapniuk.

Mire vágyik egy űrhajós?

Dominick számára óriási öröm közvetíteni a Föld és az űr csodáit azoknak, akik sosem juthatnak el ide. Felelősséget érez, hogy megmutassa, mire képes az összefogás: a Nemzetközi Űrállomás országokat köt össze, a kilátás pedig lélegzetelállító. Miközben a kamera még nem adhatja vissza azt a dinamikus fény- és árnyékélményt, amit az emberi szem, Dominick célja továbbra is az, hogy megossza az élményt – legyen az egy mediterrán est villámlása, a Nílus kanyargása vagy egy váratlan meteorrobbanás Izrael felett, amelynek zöldes derengése többszöröse volt az ország méretének.

Az élet súlytalanul – játék, munka, kísérlet

A 420 km-es „ingázás” egyszerű és vicces: néhány perc alatt át lehet lebegni a munkaállomáshoz, és nincsenek reggeli dugók. Az űrhajósok szívesen „flippelnek” a folyosókon, mintha egész nap akrobaták lennének, sőt, szabadidejükben akár egyszerű csavarokat is percekig kergetnek a levegőben. Gyakori móka videóhívásban megmutatni a gyerekeknek, hogyan játszanak a víz buborékaival, vagy éppen spektakuláris fény-árnyék játékokat figyelni egymás arcán egy naplementében.

Dominick éppen részt vesz egy kísérletben, ahol teljesen elhagyja a futópadot, hogy megnézzék, hogyan regenerálódik a test kizárólag ellenállásos edzéssel és biciklizéssel, felkészülve a Holdra és Marsra tartó hosszabb utak kihívásaira.

A visszatérés vágya és kitekintés

Hiányozni fog számára a lebegés, az állandó kilátás a bolygóra és az a játékos szabadság, amit az ISS ad. De már nagyon várja, hogy újra járhasson, otthon lehessen feleségével és lányaival, és végre vehessen egy kiadós zuhanyt – utoljára márciusban fürdött.

A földi fotózás szépségei még mindig izgalmasak a számára: családi pillanatok, sport, spontán események, hiszen a legjobb képek sokszor itthon is a váratlanból születnek.

Jövőbeli űrkísérletek videón

A következő terv: rövid videók másodfizikai kísérletekről – például hogyan lehet üzemanyagot átjuttatni egyik rakétából a másikba gravitáció nélkül. Ez most még technikai álom, de az ISS a legjobb játszótér hozzá, ahol a világ legkomplexebb tudományos mutatványai születnek – miközben a napfelkelték és naplementék egymást érik, és mindegyik új történetet ígér.

Az űrállomás ablakából nézve valóban pörög az élet – miközben a világ odalent továbbra is lenyűgözően szép marad.

2025, adminboss, www.scientificamerican.com alapján



Legfrissebb posztok