Régi szonda, új trükkök
A SHARAD radarja több mint 0,8 km-rel a felszín alá képes betekinteni, így el tudja különíteni egymástól a kőzetet, a homokot és a jeget. A vízjég különösen fontos, hiszen egy jövőbeli emberes marsi küldetés számára kulcsfontosságú készletet jelenthet. Ugyanakkor van egy technikai akadály: a SHARAD antennái a szonda hátulján találhatók, míg az olyan nagyobb figyelmet kapó eszközök, mint a HiRISE kamera, elöl helyezkednek el. Emiatt előfordul, hogy a rádiójelek elakadnak az űreszköz szerkezeteiben, így nem alkotnak kellően tiszta képet a felszín alatti rétegekről.
Kockázatos, de sokat érhet
A megoldás a vakmerő, 120 fokos fordulás: ilyenkor a SHARAD szabad rálátást kap, miközben az MRO napelemei nem tudnak a Nap felé fordulni, a kommunikációs antenna pedig elfordul a Földtől. Ez komoly kockázat, mivel a szonda eredetileg csak 30 fokos dőlést bírna el. Emiatt évente csak egy-két ilyen „nagyon nagy forgás” engedélyezhető, és minden alkalom előtt alapos energiaelemzés szükséges.
Veterán szondák trükkjei
Az MRO küldetése már rég túlteljesítette az eredeti célt, így a szakemberek szeretnék a legtöbbet kihozni a szondából. Az Európai Űrügynökség Mars Express (Mars Express) szondája is hasonlóan új feladatot kapott, amikor egy eredetileg más célra tervezett kamerát (VMC) programoztak át Mars-fotózásra. Eközben a NASA régebbi Mars-szondáinak, a MAVEN-nek és a Mars Odyssey-nek (Mars Odüsszeia) a működése is a költségvetési döntésektől függ.
