
Veszélyes fehérjemérgezés és a túlélés művészete
A neandervölgyiek étrendje főként húsból állt, ám kizárólag fehérje fogyasztása hosszú távon halálos lehet: ezt fehérjemérgezésnek hívják. Zsír vagy szénhidrát hiányában könnyen életveszélyes állapotba kerülhettek volna, ezért fontos volt számukra minden kinyerhető kalória. Az új leletek alapján a csontvelőt már korábban is fogyasztották, de az intenzív zsírkinyerési technika most először jelenik meg ilyen korai időszakból. A módszer kifejezetten munkaigényes: a feltárt 2 000 csonttöredék döntő többsége a gazdagabb, zsírdús csontvégekből származik, amelyeket összetörtek, majd vízben főztek, hogy az utolsó adag zsír is kinyerhető legyen belőlük.
Neandervölgyiek: kreatív újítók az emberiség hajnalán
A Neumark-Nord lelőhelyen feltárt „zsírfeldolgozó műhely” azt bizonyítja, hogy ezek az emberek már 125 ezer évvel ezelőtt is összetett módon hasznosították a természet kínálta javakat – jóval korábban, mint eddig sejtettük. A jelek arra utalnak, hogy nem csupán egyszerű vadászok voltak, hanem a zsákmányt teljes mértékben feldolgozták, és akár el is raktározták a zsírt – vagyis felismerték a későbbi szükség idejére való tartalékolás fontosságát is. Ez a gyakorlat a túlélés szempontjából több kalóriát, hosszabb életet és nagyobb szaporulatot jelentett. Ételkészítési módszereiket vizsgálva kiderül: a neandervölgyiek sokkal közelebb álltak a modern emberhez – és egyes mai vadászó-gyűjtögető népekhez –, mint azt sokáig gondoltuk.
Mit tanít mindez nekünk ma?
Az emberi alkalmazkodóképesség egyik kulcsa éppen az, hogy mindenből igyekszünk a legtöbbet kihozni. A neandervölgyiek zsírkinyerő találékonysága bizonyítja: már évezredekkel ezelőtt is ugyanazokat a túlélési stratégiákat alkalmaztuk, mint ma, csak most a hentespultok és a boltok polcai mellett. A húsból és zsírból nyert többletenergia segített minket abban, hogy erősebbé és ellenállóbbá váljunk, ami végső soron az emberi túlélés záloga lett.