Elmélet vs. gyakorlat: Hol csúszik szét a védelem?
Az elmélet szerint minden digitális erőforrás leltárba vehető, a szkennelések ritmusban haladnak, a fenyegetettségi hírek feldolgozottak, az ügynökök vígan dolgoznak minden gépen. Mégis, a valóságban a DevOps-csapatok gyorsabban pörgetik fel a konténereket, mint ahogy a nyilvántartás frissülni tud. A sebezhetőségi ablakok tolódnak, az információs silók gátolják az átláthatóságot, a régi vagy nem tartós eszközökről lemaradnak az ügynökök is. Nem elhanyagolható tényező, hogy ilyenkor a riasztópult valós fenyegetés helyett inkább végtelen mennyiségű kétes figyelmeztetésben fürdik, ami csak a fáradtságot növeli.
A rejtett biztonsági rések
Szinte minden vállalat négy kulcsterületen hagy réseket:
• Az eszközfelfedezés során lemaradnak a dokumentálatlan felhőpéldányok és elfelejtett tesztszerverek.
• A sebezhetőségkezelés akadozik, amikor a karbantartási ablak keresztezi a szkennelést.
• A fenyegetettségi intelligencia túl sok adatot küld, túl kevés valódi kontextussal.
• A végpontvédelem pedig kihagyja a gyorsan változó vagy leselejtezett hardvereket.
Ezek a hiányosságok nemcsak elméletben léteznek – a támadók pont ezen a négy ponton találnak maguknak utat.
A résfeltöltés drága és kaotikus
A problémák pótlására egyre több, de egymással nem kommunikáló megoldást (EASM, sebezhetőségi szkennelők, fenyegetettségi platformok, végponti ügynökök) alkalmaznak. Mégis, mindezek együttes használata inkább fokozza a bonyolultságot. Az elemzők különböző konzolok között kapcsolgatnak, az adatok formátumai összeférhetetlenek, a riportok előállítása időrabló és manuális. Nem elhanyagolható tényező, hogy mindez jelentősen csökkenti a szakértők hatékonyságát.
Egyesült platform: támogatás a valós kockázatokhoz
A valódi előrelépést egy egységes platform hozza el, amely magában foglal minden digitális eszközt (szerver, konténer, felhő, mobilapp, IoT), folyamatosan figyeli a kiszivárgott adatokat, összehangolja a fenyegetettségi adatokból és dark webes keresőkből származó információkat, és priorizált, jól követhető irányítópultot kínál. Mindez lehetővé teszi, hogy választ találj arra: hol hiányzik biztonsági frissítés, mely infrastruktúra érhető el kívülről, mit támadnak épp a vadonban, vagy hogy milyen felhasználói adatok szivárogtak ki. Ennek alapján a csapatok átállhatnak a tűzoltásról a stratégiai kockázatkezelésre.
EASM és DRP: együtt mindent látsz
Az EASM (külső támadási felületkezelés) az internetre nyitott eszközöket, például webalkalmazásokat, API-kat és elfelejtett fejlesztési környezeteket mutatja meg. A DRP (digitális kockázatvédelem) továbbmegy, és a kiszivárgott adatokat, ellopott hitelesítőket vagy a szervezetről terjedő káros információkat is észleli a nyílt, deep vagy dark weben. Külön-külön vakfoltok maradnak: az EASM nem látja a már eladott jelszavakat, a DRP nem ismeri az azokhoz kapcsolt, támadható infrastruktúrát.
A megoldás: CompassDRP – minden egyben
Az Outpost24 CompassDRP platformja összehozza az EASM-et és a DRP-t: látható minden támadható infrastruktúra, és az is, hogy milyen kihasználási lehetőségeket kínálnak a tényleges szivárgások. A biztonsági csapatok így valós fenyegetettség alapján priorizálhatnak, gyorsan és célzottan javítva a réseket. Ennek köszönhetően, egyetlen eszközbe integrálva, a szervezetek hatékonyabban, gyorsabban és nagyobb biztonsággal kezelhetik kockázataikat.
