Az első valóban szimulálható hibajavításos kvantumszámítógép

Az első valóban szimulálható hibajavításos kvantumszámítógép
A kvantumszámítógépek fantasztikus lehetőségeket ígérnek: olyan problémákat tudnak megoldani, amelyeket a ma ismert szuperszámítógépek sem képesek kezelni. A technológia áttörést hozhat az orvostudományban, az energiatermelésben, a titkosításban, a mesterséges intelligenciában és a logisztikában. Ezeknek a gépeknek azonban súlyos akadályokkal kell szembenézniük: rendkívül nehéz megbízhatóan javítani a számítások során fellépő hibákat.

A hibák és a kvantumszámítástechnika kihívásai

A kvantumszámítógépek alapegységei, a qubitek óriási számítási teljesítményt kínálnak, de egyúttal hihetetlenül érzékenyek is: a legapróbb környezeti zaj, rezgés, elektromágneses zavar vagy hőmérsékletingadozás is tönkreteheti az állapotukat, hibás számításokat okozva. Ezzel szemben a hagyományos számítógépekben az elvétett bitek könnyen javíthatók, míg a kvantumhibák rejtettek és nehezen kezelhetők – emiatt ezek a gépek nem hibamentesek, és egyelőre csak korlátozottan megbízhatók.

Hibajavítás – az aprólékos művészet

A tudósok egyik legfontosabb célja, hogy a hibajavításra képes kvantumszámításokat hagyományos gépekkel is szimulálni tudják – így az eredmények könnyebben ellenőrizhetők. De a kvantumszámítás világa rendkívül bonyolult. Van olyan eset, amikor a leggyorsabb szuperszámítógépnek is annyi időbe telne a szimuláció, mint amennyi az univerzum eddigi teljes létezése.

Ezért különösen jelentős, hogy a svéd Chalmers Műszaki Egyetem, valamint a milánói, granadai és tokiói egyetem kutatói elsőként mutattak be olyan módszert, amellyel pontosan lehet szimulálni speciális, hibajavításban kiemelkedő kvantumszámításokat – amelyeket eddig szinte lehetetlen volt.

Bosonikus kódok és valódi szimuláció

A kvantuminformáció hibajavításának egyik újszerű módja, hogy azt nem egyetlen qubitre, hanem egy kvantum-mozgó rendszer (például rezgő részecske) gyakorlatilag végtelen energiájú szintjeire kódolják – ezt hívják bosonikus kódnak. Ezek közül különösen ismert a Gottesman–Kitaev–Preskill-kód (Gottesman-Kitaev-Preskill, GKP code), amely már több vezető kvantumszámítógép-prototípusban is szerepet játszik.

A gond az, hogy a bosonikus kódokkal dolgozó számítások szimulációja eddig teljesen megoldhatatlannak tűnt, olyan bonyolultak és annyi lehetőséget rejtenek magukban. Hagyományos gépekkel mindezidáig hitelesen szimulálni sem lehetett őket. Most azonban a nemzetközi kutatócsoport egy teljesen új algoritmust fejlesztett ki, amely kifejezetten a GKP-kód szimulálására alkalmas.


Új matematikai eszköz, új távlatok

Az áttörés kulcsa egy vadonatúj, zseniális matematikai módszer volt: így már viszonylag könnyen, lényegesen hatékonyabban szimulálható minden, ami a GKP hibajavító kvantumkóddal kapcsolatos. Ezáltal megbízhatóbban lehet tesztelni és ellenőrizni egy kvantumszámítógép számításait.

Az új szimulációs eszközzel a jövőben olyan kvantumszámításokat is kipróbálhatnak és értékelhetnek, amelyek eddig egyszerűen túl bonyolultak voltak – ezek azonban elengedhetetlenek ahhoz, hogy valóban működőképes, stabil és skálázható kvantumszámítógépek szülessenek. Ezzel a tudomány egy óriási lépéssel közelebb került ahhoz, hogy a kvantumvilág végre a felhasználókhoz is eljusson.

2025, adminboss, phys.org alapján

  • Te mit gondolsz, van határa annak, hogy a hibákat javítsuk?
  • Ha te lennél kutató, mennyire mernéd egy ilyen új algoritmusban megbízni?
  • Szerinted meddig szabad egy gép eredményében bízni, ha nem tudjuk biztosan ellenőrizni?




Legfrissebb posztok