
Ősi kórokozók, régi csontokban
Eddig elsősorban a Mycobacterium leprae-re, a lepra leggyakoribb változatára irányultak a kutatások. Ez valószínűleg Eurázsiában alakult ki mintegy 7000 évvel ezelőtt, a neolitikus korban, hiszen a legősibb csontleletek is onnan származnak, amelyek a betegség jeleit viselik – ilyen csontritkulást és deformációkat találtak Európában, Ázsiában és Óceániában is, akár 5000 éves maradványokon. A prekolumbián Dél-Amerikában viszont mindeddig hiányoztak azok a csontelváltozások, amelyek a leprára utalhattak volna. Ez is azt a képet erősítette, hogy az új kórokozót csak a gyarmatosítók hozhatták be.
A mostani felfedezés, miszerint két, 4000 éves chilei csontvázban megtalálták a lepromatosis genetikai nyomait, teljesen új fejezetet nyit a betegség történetében. Ez a változat ma ritkaságnak számít, és főleg Közép- és Dél-Amerikában bukkan fel, de múltja gyakorlatilag ismeretlen volt eddig.
Az amerikaiak titokzatos betegségei
A kontinens őslakói közel 20 ezer éven át teljesen elszigetelten éltek a világ többi részétől, sajátos ökológiai környezetben, számos ismeretlen betegséggel, amelyek nyomait csak ritkán lehet pontosan azonosítani csontmaradványokon. Az európaiak által behozott fertőzések gyakorlatilag eltörölték ezeket a helyi kórokat. Ugyanakkor a mesterséges intelligencia alapú technikákkal a kutatók új lendületet kaptak: nemrég például sikerült bizonyítani, hogy a szifilisz családjába tartozó betegségek is amerikai eredetűek lehetnek.
Most ehhez hasonló áttörés, hogy a lepromatosis is több ezer éve jelen volt, ráadásul teljesen elkülönülten fejlődött ki a közismert lepra-formától. Ez arra utal, hogy a lepra két kórokozója, a leprae és a lepromatosis külön utakat jártak be: egyik Eurázsiában, a másik pedig az Újvilágban.
Újragondolva a lepra történetét
A chilei és argentin régészekkel együttműködő német kutatócsoport elsőként tudta a lepromatosis teljes genomját visszafejteni ilyen régi maradványból. Ez rendkívüli szenzáció az ősi DNS-ek vizsgálatában, hiszen a több ezer éves csontokból ritkán lehet ilyen jó állapotban fennmaradt kórokozót izolálni. Az elemzés során egyértelművé vált, hogy ez a ritka baktérium ősidők óta jelen volt a kontinensen, és nem kapcsolódott a jól ismert leprajárványokhoz.
Jelenleg világszerte kevés hasonló örökítőanyagot sikerült felfedezni, de az eredmények arra utalnak, hogy a betegség amerikai eredete egyre valószínűbb. Bár Angliában és Írországban mókusokban is kimutatták, Amerikában eddig csak embereknél találták meg. Továbbra is kérdés, hogy a kórokozó az Újvilágban fejlődött-e ki, vagy az első eurázsiai telepesek hozták magukkal. További genetikai leletek szükségesek, ám a jelenlegi eredmények már egy sajátos amerikai történetet vázolnak fel.
Mi várható ezután?
Miközben a lepra ma is jelen van több mint 100 országban, a betegség múltjának amerikai fejezete még csak most kezd kibontakozni. Egyre több régész és genetikus kezd célzottan keresni prekolumbián leprás eseteket. Valószínű, hogy hamarosan további ősi leletek is előkerülnek, amelyek pontosabb képet adhatnak a betegség terjedéséről, és a jövőben talán azt is kiderítik, hogyan válhatott a lepromatosis több ezer éven át rejtőzködő betegséggé.
A mesterséges intelligencia, a csúcstechnológiás laborok és a nemzetközi együttműködés révén most először nyílik esély arra, hogy a lepra rejtélyét végleg megfejtsük – talán sokkal inkább kötődik az amerikai kontinenshez, mint azt eddig bárki gondolta.