Hiedelmek, döntések és nyelvi térképek
A kutatás középpontjában az a felismerés áll, hogy döntéseinket és viselkedésünket alapvetően a hiedelmeink irányítják. Ezek a hiedelmek nem esetlegesek: szoros összefüggésben állnak egymással, rendszerbe foglalhatók. Az MI és a nyelvtechnológia fejlődésével most már lehetőség van arra, hogy ezeket a láthatatlan struktúrákat kvantitatívan is feltérképezzük. Az egyik legújabb módszer egy úgynevezett „hiedelemtér” kialakítása, ahol minden hiedelem egy többdimenziós térben saját helyet kap; a hasonló jelentésűek közel, az ellentétesek távol helyezkednek el egymástól.
Az Indiana Egyetem kutatói ehhez az S-BERT (Sentence-BERT) nevű modellt finomhangolták, amely alkalmas mondatok jelentésbeli hasonlóságának mérésére. Ez a modell ugyan kisebb, mint az óriási LLM-ek, de hatékonysága miatt gyakran alkalmazzák valódi helyzetekben is. Míg a korábbi vizsgálatok tipikusan egy-egy témára vagy néhány állításra szorítkoztak, itt sokkal szélesebb spektrumú, koherens hiedelemtérkép született.
A hiedelemtér működése és jelentősége
A modell numerikusan számolja ki, hogy két adott hiedelem mennyire áll közel vagy távol egymástól jelentéstartalmát tekintve. Ez lehetőséget ad például arra, hogy megértsük, miért fogadnak el vagy utasítanak el emberek bizonyos információkat. A rendszer ráadásul dinamikusan bővíthető: ahogy változik a társadalom, vagy új hiedelmek jönnek létre, a térkép folyamatosan frissíthető az MI segítségével.
A kutatócsoportnak sikerült bebizonyítani, hogy az MI-s hiedelemtér sokkal finomabban mutatja meg azokat az összefüggéseket, amelyeknél az emberek döntéseit meghatározza a véleményekhez fűződő „távolság”. Ez azt is jelenti, hogy az információ társadalmi terjedése vagy akár az álhírek elfogadása is tudományosan vizsgálhatóvá válik.
Kognitív disszonancia, polarizáció és „relatív disszonancia”
Az eredmények legérdekesebb vonása, hogy a döntéshozatalt nem pusztán az befolyásolja, mennyire távoli egy új hiedelem a sajátunktól, hanem az is, hogy mennyivel közelebb van az alternatíváknál. Vagyis, ha két, egymással ellentétes állítás közel azonos távolságra van a mi hiedelmünkhöz, akkor nagyjából egyforma eséllyel fogadjuk el bármelyiket. Viszont ha az egyik egyértelműen közelebb áll hozzánk, azt sokkal nagyobb valószínűséggel választjuk.
Ezt a jelenséget a kutatók relatív disszonanciának nevezték el. Az, hogy melyik lehetőség mennyire csökkenti az általános „kognitív kellemetlenségünket”, alapvetően befolyásolja a döntéseinket. Ez felülírja azt az egyszerű elképzelést, miszerint csak a „legközelebbi” gondolatot választjuk: aktívabban kerüljük a számunkra nagyon távoli véleményeket, és inkább igyekszünk a lehető legjobban csökkenteni a saját kényelmetlenségünket.
Gyakorlati következmények: manipuláció és meggyőzés művészete
Az MI-alapú hiedelemtér elemzése kulcsot ad ahhoz is, hogyan lehet sikeresebben kommunikálni. Ha ismerjük valakinek a kiinduló véleményrendszerét, célzottabb üzenetekkel, akár társadalmi kampányokat is hatékonyabban tervezhetünk, legyen szó egészségről, környezettudatosságról vagy politikáról.
A kutatás rámutat arra, hogy nem mindegy, milyen lépésekben próbálunk meggyőzni valakit: ha túl távoli hiedelmet akarunk ráerőltetni, az heves ellenállást vált ki, de ha kis lépésekkel közelítjük meg az ő gondolkodásmódját, nagyobb az elfogadás esélye. Egy jó kampány tehát nemcsak az üzenet tartalmától, hanem a célközönség hiedelemtérképétől is függ.
Irány a részletesebb hiedelemtér – jövőbeli kutatások
A jelenlegi eredmények internetes vitafórumok, például a Debate.org (DDO) adatain alapulnak, de a kutatók már dolgoznak azon, hogy jóval nagyobb, sokszínűbb forrásokat – mint például a Reddit – is bevonjanak. Ezzel részletesebb, az igazi társadalmat jobban tükröző hiedelemtérképet terveznek készíteni, ahol még finomabb eltéréseket is lehet majd látni.
Ezt a térképet későbbi kísérletekhez, illetve például a Hiedelemrezonancia és MI narratívák (Belief Resonance and AI Narratives, BRAIN) projektben való további kutatáshoz fogják használni. Ennek célja, hogy mélyebben megértsék, miként reagál egy közösség új információkra, vagy miért utasít el vagy fogad el eltérő tempóban egy-egy társadalmi változást.
A kutatócsoport azt is szeretné feltérképezni, mennyire függ össze az online kifejezett hiedelmekkel az, hogy valaki miért csatlakozik vagy hagy el egy online közösséget. Végső soron abban bíznak, hogy az MI révén pontosabban jósolhatók és megérthetők lesznek a társadalmi véleményformálódás és viselkedés dinamikái.
Az MI-alapú hiedelemtér nemcsak elméleti áttörés, hanem gyakorlati segítség is abban, hogy mindenki egy kicsit jobban átlássa, miben hisz – és főleg: miért.