
Az MI önfejlesztése: veszély vagy lehetőség?
Úgy tűnik, hogy az önfejlesztő MI sorsfordító pillanatához értünk. Suleyman szerint az MI-modellek már a gyakorlatban is képesek felismerni saját hibáikat, készíteni tanítóadatokat, sőt, az újabb modellek fejlesztéséhez is hozzájárulnak. Ez a körkörös önfejlesztés – amikor egy MI-rendszer egyre gyorsabban fejleszti a következő generációkat – egyértelműen veszélyeket is rejt magában. Az emberi mérnökök ugyan továbbra is részt vesznek a folyamatban, de a modellek már jelentős munkát végeznek helyettük. Suleyman szerint nem túlzás aggódni, hanem valós problémákról van szó, amelyeket nagyon komolyan kell vennünk.
Hajsza a vezető pozícióért
A Microsoft mindig is arra törekedett, hogy legyőzze a riválisokat, miközben igyekszik meghatározóvá válni az MI-fejlesztés terén is. Az évek során a vállalat az OpenAI technológiájára épülő Copilotot kínálta ügyfeleinek, de most már önálló fejlesztésű határmodellek (frontier models) létrehozásán dolgozik. Tavaly új szerződést kötött az OpenAI-jal, így most már teljesen önállóan vagy más partnerekkel is törekedhet az általános MI (AGI) megvalósítására.
Az új MAI Code 2 modell például már a GPT-6.1 teljesítményének 98%-át tudja hozni, miközben annak 40%-ába kerül – vagyis mintegy 60%-kal olcsóbb, ami forintra átszámolva jelentős megtakarítást jelent. Suleyman szerint a Microsoftnak jelenleg nincsenek számítási kapacitásbeli korlátai: gigawattnyi hardvererőforrás áll rendelkezésre.
Miért bővül ki az MI szerepe a mindennapokban?
A nagyszabású kutatásoktól és fejlesztésektől függetlenül a felhasználók számára talán fontosabb, hogy ezek az MI-ügynökök és rendszerek már a saját gépükön is jelen vannak: például a Windows 11-ben vagy a Microsoft 365 szolgáltatásban. Ezek az „ügynökök” háttérmunkásként szervezik, keresik, áthelyezik, átnevezik a fájlokat, mindezt emberi nyelven adott parancs alapján.
Az MI-modellek árcsökkentése alapjaiban változtathatja meg az általuk elvégezhető munkát. Ha egy modell akár százszor olcsóbb, teljesen új feladatokat bízhatunk rá: nemcsak reagál, hanem folyamatosan dolgozik a háttérben. A Microsoft nem titkolja, hogy az MI-ügynökök nap mint nap az adatainkon dolgoznak majd, de azt is hangsúlyozza, hogy szükségesek a védőkorlátok: ezért építettek be extra biztonsági rendszereket a Windowsba.
Biztonságban van az MI által segített rendszer?
Az MI-vel támogatott kiberbiztonsági rendszerek már olyan biztonsági réseket is beazonosítottak, amelyeket emberek évtizedek óta nem fedeztek fel. A legújabb kiberbiztonsági MI-modell, amelyet egyelőre csak néhány ügyfél használhat, a GPT-6 Astra szintjét hozza, miközben csupán 2%-ába kerül, vagyis ötvenszer olcsóbb megoldást jelent. Ezek a modellek valós időben figyelik a rendszereket, azonosítják a sebezhetőségeket és azonnal javítják is azokat.
Ez védelmet nyújthat a felhasználóknak, ugyanakkor veszélybe is sodorhatja őket, ha például egy támadó is hozzáfér ezekhez a képességekhez. Suleyman szerint akár fél éven belül elérhetővé válhatnak állami szintű támadási képességek széles tömegek számára is. Ezért nem tervezi a Microsoft, hogy szabadon hozzáférhetővé teszi a legfejlettebb modelljeit – helyette a cégek csak az Azure-felhőben, biztonságos környezetben futtathatják azokat.
Ellenőrizhető marad az MI?
Suleyman tavaly egyértelműen kiállt amellett, hogy a fejlett MI-t szabályozni, licencelni kellene, mert szerinte jobb előbb cselekedni, mint túl későn. Szerinte az MI-nek az emberekért kell dolgoznia, nem pedig önálló lénnyé válni. Elutasítja azt az elképzelést, amely szerint egy szuperintelligens rendszernek bármikor át kellene adni a döntéshozatalt. Mint mondja, ha reális veszélyek merülnek fel, le kell lassítani vagy akár le is kell állítani a fejlesztést.
Lassítani kellene, de eddig ez nem történt meg
Úgy tűnik, hogy bár Suleyman a fékekről beszél, valójában a Microsoft még soha nem lassított le egyetlen MI-fejlesztést sem. Ráadásul, miközben teljes gőzzel fejlesztik a határmodelleket és ügynököket, az is elvárás, hogy egységes iparági szabványokat, auditokat és ellenőrzéseket vezessenek be – ahogy az autó- vagy gyógyszeriparban is történt.
Bár a Microsoft deklarálja, hogy őket terheli a felelősség a biztonságért, egyelőre nem kérdőjelezték meg önmagukat, nem volt precedens arra, hogy leállítsanak egy túl kockázatos modellt. Amíg ez így marad, addig a felhasználók aggályai sem csillapodnak: jogos a kérdés, hogy a cég hajlandó-e valóban megállítani valamit, ha a versenytárs már előállt az adott fejlesztéssel. Az MI féke tehát megvan – csak éppen eddig sosem nyomták be.
