
A rejtélyes gyorsulás gyökerei
A 1998 KY26 iránt az elmúlt években egyre nagyobb lett az érdeklődés, mert egyedülálló módon olyan gyorsulást mutat, amelyet nem más objektumok gravitációja okoz, hanem valamilyen, egyelőre ismeretlen tényező. Vannak, akik azt feltételezik, hogy nem is természetes eredetű égitestet látunk, hanem valamilyen technológiai maradványt, például egy elveszett szovjet űreszközt. Mindenesetre a 1998 KY26 egyre inkább megkérdőjelezi az üstökösök és aszteroidák közötti tiszta különbségtételt, amelyet eddig használtak a csillagászok.
Ennek köszönhetően a kutatók alaposabban is utánanéztek annak, hogyan viselkednek ezek az égitestek. Az üstökösök esetében a napközelben található jéganyag elpárolog, gáz formájában távozik a felszínről, és ez a visszalökődés (illetve a vele távozó por) látható csóvát is eredményez. Az aszteroidáknak nincs ilyen csóvájuk, mert alig tartalmaznak jeget, mégis megfigyelhető náluk gyengébb gyorsulás, amely a napfény egyenetlen felmelegítő hatására vezethető vissza.
Sötét üstökösök: a Naprendszer különcei
Csakhogy a 1998 KY26 és néhány társa annyira kilóg a sorból, hogy új kategóriát kellett felállítani: ezek a sötét üstökösök. Ezt a csoportot az különbözteti meg, hogy erőteljesebb a nem gravitációs gyorsulásuk az aszteroidákénál, mégsem mutatnak látványos port vagy csóvát, legalábbis először nem. Ma már több mint húsz ilyen objektumot ismerünk, és kutatások igazolták, hogy ezek kétféle ösvényt járnak be: vannak nagyobb, távolabbi sötét üstökösök, amelyek hosszabb és elliptikusabb pályán keringenek (vörös vonal), míg a kisebb, közelibb és kör alakú pályán haladó sötét üstökösök (szürke vonal) közelebb húzódnak a Földhöz – köztük a 1998 KY26 is.
Új és régi kérdőjelek
A legutóbbi megfigyelések szerint már sikerült néhány távolabbi sötét üstökösnél csóva kialakulását is lefényképezni, vagyis ott egyértelmű az elpárolgás és a visszalökődés szerepe. A 1998 KY26 esetében viszont új felfedezés, hogy a test jóval kisebb, mint eddig gondolták, és egy friss vizsgálat szerint ekkora méretnél a napfény sugárnyomása önmagában magyarázhatja a mozgást. A hőmérsékleti elemzések azt is mutatják, hogy valószínűleg túl meleg ahhoz, hogy jeget tartson magában, tehát az üstökösökhöz hasonló gázkibocsátás nem lehet az ok.
Ennek köszönhetően egyre kevesebb hely marad az extrém magyarázatoknak. Hiába akadtak, akik “elromlott” űrszondának vélték a 1998 KY26-ot, minden adat inkább amellett szól, hogy egyszerűen szokatlanul viselkedő kisbolygóról van szó. Még ha csalódás is, hogy a Hayabusa2 nem vizsgálja közelebbről, a legújabb sugárnyomásmodellek és mérések alapján úgy tűnik, nincs szükség más, merészebb értelmezésre.
Új korszak az égitestkutatásban
Mégis marad a kérdés: miért különül el ilyen markánsan a kétféle sötét üstökös-populáció? Az egyik csoportban talált objektumok valószínűleg “álcázott” üstökösök lehetnek, amelyek aszteroidának néznek ki, a másik csoport viszont egészen más fizikai folyamatokat fed fel. Ezek az égitestek továbbra is próbára teszik a Naprendszerről alkotott képünket, és arra kényszerítik a tudósokat, hogy újragondolják a sugárnyomás és az aszteroidafizika kapcsolatát. A sötét üstökösök tehát továbbra is gondoskodnak róla, hogy ne fogyjanak el a megfejtésre váró rejtélyek az űrkutatásban.
