
Korona: 1,1 millió fokos rejtély
A Nap koronája, vagyis a felszín feletti külső atmoszféra, az űrfizikusok egyik legnagyobb csodája és fejtörése. Annak ellenére, hogy a Nap fotoszférája, vagyis felszíne 5500 Celsius-fokos, a korona több mint 1,1 millió Celsius-fokos – vagyis csaknem kétszázszor forróbb! Pontosan ez az, ami a tudósokat érdekli: hogyan lehetséges, hogy a Naptól távolodva a hőmérséklet ennyire megemelkedik? Ez azért is lényeges, mert a napkitörések innen, a koronából indulnak.
Látványos protuberancia: a forró plazma nyoma
A koronáról készült képek segítenek megérteni a Napból kiáramló napszelet és az időnként fellépő koronakidobódásokat is, amelyek komoly zavarokat okozhatnak a földi áram- és kommunikációs hálózatokban, ráadásul a sarki fények varázslatos színeiért is felelősek. A Proba-3 első felvételein egy úgynevezett protuberancia is megjelent: ez a forró plazma laza, 10 000 Celsius-fokos nyúlványa, amely látványos „füstként” számít igazi kuriózumnak a megörökítés pillanatában.
Egyedülálló korongrejtés: mesterséges napfogyatkozás a világűrben
A Nap korongja milliószor fényesebb, mint a korona, ezért szabad szemmel csak teljes napfogyatkozáskor látható. A gond az, hogy ezek rövidek, ritkák, és kiszámíthatatlan helyeken bukkannak fel: Belgiumban például legutóbb 1406-ban volt teljes napfogyatkozás, a következőre pedig 2090-ig kell várni. Éppen ezért használnak „koronográfokat”: olyan távcsöveket, amelyek egy koronggal kitakarják a Nap fényét, így csak a körülötte lévő gyűrű, azaz a korona látható. Mivel a Föld légköre rontja a képet, a világűr tökéletes helyszínnek bizonyul – ebben emelkedik új szintre a Proba-3.
Proba-3, a mozgó csodaszerkezet
A két összehangolt műhold (az egyik a koronográf, a másik a „kitakaró”) 150 méterre repül egymástól, elképesztő, milliméteres pontossággal, teljesen önműködően. A Proba-3 sikeres első repülésén a „szuperkoronográf” szenzora gond nélkül rögzítette azokat a koronarészleteket, amelyeket eddig csak napfogyatkozáskor lehetett megörökíteni, minden zavaró szórt fény nélkül. A műholdak pályája elliptikus: a Földhöz közelebb 600 km, távolabb 60 000 km magasan keringenek, és csak az apogeumban, vagyis a legtávolabbi ponton alakítanak ki formációt, amikor a gravitáció, mágnesesség és légköri súrlódás a leggyengébb. Az 1,4 méteres „kitakaró” árnyéka mindössze 8 cm-es foltként vetül a másik műszerre.
Három kép – teljes élmény
Minden látványos Proba-3 felvétel három, eltérő expozíciós idővel készült képből áll össze, így lesz részleteiben is teljes a korona képe. A mesterséges napfogyatkozás 19,6 óránként megismételhető, nem kell 2090-ig várni, és két év alatt közel 1000 órányi koronaképet készítenek majd. Ezek bárki számára letölthetők lesznek: a nyers adatokat azonnal közzéteszik, így mindenki maga dolgozhatja fel őket.
A világ legprecízebb űr-koreográfiája
A Proba-3 duó tánca két nagyságrenddel nagyobb távolságot hidal át, mint bármelyik korábbi űrbeli koronográf, miközben az összehangolt mozgást és a mérnöki pontosságot is új szintre emeli. A rendszert teljesen önállóan működtetik, hagyományos földi irányítás nélkül, ahogy a név is utal rá („Project for onboard autonomy”, azaz fedélzeti autonómia projekt). A rendszer ilyen precizitása egyedülálló, megerősítve az ESA pozícióját a formációs űrrepülés élvonalában.
A történelem első mesterséges napfogyatkozása
A Proba-3 nem az első, amely kísérletet tett erre: 1975-ben az amerikai-szovjet Apollo–Szojuz-küldetés improvizált koronográfot használt, kézi irányítással. Az akkori képek csalódást okoztak, mert a hajtóműgázok miatt a fény szétterült. Most viszont minden adott a sorozatban gyártott „külön napfogyatkozásokhoz”. A világ napfogyatkozás-vadászai sem tűnnek kevésbé lelkesnek – de most végre bárki bepillanthat egy „mini apokalipszisbe”, amikor csak kedve tartja, és láthatja a Nap titokzatos koronáját.