
Kísérlet az agy titkainak feltárására
A kutatók három különböző csoportot alkottak: az első kizárólag a saját tudására hagyatkozott, a második keresőmotort használhatott, a harmadik pedig az OpenAI GPT-4o (MI-chatbot) segítségét vehette igénybe. Mindegyik csoport 20 percet kapott, majd a feladatot négy hónapon át ismételték.
Az EEG-felvételek elemzése egyértelmű mintázatokat mutatott: minél több külső segítséget kaptak a résztvevők, annál gyengébb lett az agyi kapcsolatrendszerük. Az önállóan dolgozók agya széles, hálózatos aktivitást mutatott, míg a keresőmotort használók valamivel kevesebbet. A MI-t használók esetében jelentkezett a legkevesebb agyi összekapcsolódás.
A Dynamic Directed Transfer Function (dDTF) módszerrel mérték a feladatspecifikus agyi kapcsolódást, ami jól érzékelteti a végrehajtó funkciók, a jelentésfeldolgozás és a figyelem szabályozását. Az önállóan írókhoz képest a keresőmotort használó csoport 34–48%-kal kisebb aktivitást mutatott, míg a MI-chatbotot használók akár 55%-os csökkenést is. Magyarán: minél jobban támaszkodunk MI- vagy keresőmotoros támogatásra, annál kevésbé dolgozik a saját agyunk.
Tanulási teljesítmény: az MI nem segít, sőt
Nemcsak az agyi aktivitás csökkent, hanem a tanulási eredmények is jelentősen romlottak. Az utótesztek során, ahol a résztvevőknek vissza kellett idézniük, mit írtak, illetve értékelniük kellett, mennyire érzik magukénak az alkotásukat, a MI-csoport minden szinten alulteljesített a többi csoporthoz képest. A negyedik esszéírási körben, amikor a csoportok helyet cseréltek (a MI-t használó diákoknak önállóan, a korábban csak a saját agyukkal dolgozóknak pedig MI-támogatással kellett írniuk), kiderült: akik eddig kizárólag MI-re támaszkodtak, nehezen boldogultak önállóan. Ugyanakkor azok, akik korábban önállóan írtak, akár nagyobb agyi aktivitást is mutattak, ha MI segítségét is igénybe vehették.
Az eredmények arra utalnak, hogy ha a tanulási folyamat elején azonnal MI-t alkalmazunk, felszínes marad a tudás, és gyenge lesz a visszaemlékezés. Viszont ha először önállóan dolgozunk, majd csak később vonjuk be az MI-t, az már fejlesztheti a készségeinket.
Intellektuális leépülés veszélye?
Az MI-re való erős támaszkodás tanulás közben tehát önmagában nem segíti elő a kritikus gondolkodást, sőt, csökkenti a kognitív önállóságot. Bár ezek az eszközök új, lenyűgöző lehetőségeket kínálnak az információhoz való hozzáférésre, a kutatók szerint nagyon óvatosnak kell lennünk kognitív fejlődésünk és intellektuális önállóságunk megőrzése érdekében.
Itt nem a butaságról vagy a „leépülésről” van szó, hanem arról, hogy az MI használatának kognitív hatásait komolyan kell venni, és további kutatások szükségesek. A tanulmány még nem esett át a szakmai lektoráláson, de már most fontos tanulságokat hordoz arról, mikor érdemes beengedni az MI-t a tanulási folyamatba. Az optimális modell szerint először hagyni kell a diákokat önállóan gondolkodni, és csak utána jöjjön az MI – így fejlődhetnek egészséges intellektuális képességeik is.
A jövőben a MIT kutatói azt is vizsgálják majd, milyen hatással van az MI a kreativitásra, a memóriára, a gördülékeny szövegírásra; sőt, lesz kutatás arról is, milyen az, amikor természetes nyelvű promptból MI generál kódot.
Az MI mindenhol ott van – de vajon jót tesz-e?
Ahogy az MI egyre jobban beférkőzik mindennapi életünkbe, érdemes elgondolkodni: vajon az információs szabadság és a könnyű megoldások ára valóban egy egész generáció intellektuális ellustulása lesz-e? A válaszhoz még sok kutatás kell, de az első jelek óvatosságot sugallnak – különösen iskolákban, tanulás közben.