Mire jó a késői törlés?
A platformok általában az eltávolított káros tartalmak mennyiségével dicsekszenek, pedig ez aligha tükrözi a valódi gondot. Laura Edelson, a kutatás vezetője szerint a posztok eltávolítása azért sem sokat ér, mert a beavatkozás túl későn érkezik. Ráadásul a törölt bejegyzések többsége nem is világrengető botrány – gyakran klasszikus spam, pénzügyi átverés vagy MLM-reklám.
Mocskos tartalom mindenkinek
Nem ritka, hogy teljesen nyilvánvalóan problémás, sőt illegális anyag kerül a Facebook-hírfolyamba. Egy felhasználó például arról számolt be, hogy a barátnőjénél meztelen “upskirt” videók jelentek meg, amelyek Nagy-Britanniában egyértelműen törvénybe ütköznek. Megdöbbentő módon még csak jelenteni sem lehetett ezeket – a “jelentés” gomb egyszerűen hiányzott a felületről. Felmerül a kérdés, mennyire véletlen vagy tudatos, hogy a Facebook algoritmusa éppen ilyen videókat dob be, és miért nincs meg az alapvető lehetőség a jelentésre.
Miért van még mindig spam?
Az internetes spam nem azért létezik, mert a cégek szeretik, hanem mert hihetetlenül olcsó, és annak is megéri, aki mindössze fél százalékos sikerarányt ér el. Az ilyen hirdetéseket és átveréseket automata botok gyártják tömegesen, és az emberek még mindig rájuk kattintanak. Régóta ismert megoldás lenne a “fizetős” levelezés: ahogy a postánál a bélyeg, úgy az e-mail vagy privát üzenetküldés is pénzbe kerülne az ismeretlen feladótól érkezőknek – például 7000 Ft egy üzenetért. Ezzel a spammerek számára értelmetlenné válna a rendszer. Hasonló elv mentén, ha minden hirdetésnek lenne minimális díja – például 40–400 Ft ezer megjelenítésenként –, az internet jelentős mértékben spam- és álhirdetés-mentes lenne.
Facebook: világméretű szemétdomb vagy szükséges társadalmi tér?
Sokan szívesen hátat fordítanának a Facebooknak, de az adatok mást mutatnak: a cég jelenleg is 3,05 milliárd havi aktív felhasználót jelent, ami tízszer annyi, mint a Twitteré, és toronymagasan a világ legnagyobb közösségi oldala. Bár sokan már elhagyták, továbbra is globális jelentőségű platform, amelyre kormányok és jogalkotók figyelnek. A Meta öt év alatt mintegy 74 ezer milliárd forint profitot termelt, így nem lehet leírni, hiába vannak olyan ismerősi körök, ahol senki sem használja.
Szabályozás, ami átláthatóvá teszi a törlést
Ma, amikor sokak számára teljesen átláthatatlan, miért törölnek bizonyos tartalmakat, jogos igény egy olyan szabályozás, amely előírja: ha egy posztot törölnek, a felhasználónak pontosan meg kell mondani, mi volt a problémás mondat vagy tartalom, melyik szabályra hivatkoznak, és létezzen objektív, független fellebbezési eljárás. Így sem a szólásszabadság, sem a platform érdekei nem sérülnek, és nem fordulhat elő, hogy valaki úgy marad bizonytalanságban, hogy nem is tudja, mit csinált “rosszul”.
Algoritmus helyett arcfelismerés?
Egyre gyakoribbak a gyanúsítgatások is: ha az algoritmus úgy dönt, hogy talán nem vagy valódi személy, letiltja a fiókodat, és csak akkor enged vissza, ha részletes videót küldesz az arcodról – természetesen minden nézetből bemutatva magad. Sokan inkább vállalják a végleges kilépést, minthogy arcfelismeréssel erősítsék a Facebook hatalmát.
Kamuművészek és vállat vonó algoritmusok
Az sem szokatlan, hogy a Facebook teljesen magára hagyja a felhasználót, amikor csalók másolják le művészi alkotásokat, majd hamis profilokra töltik fel azokat eladásra – természetesen soha semmit nem küldenek ki. A művészek és sok más felhasználó hiába jelentik tömegesen az átveréseket, a platform még válaszra sem méltatja őket. Érdemi ügyfélszolgálat vagy tényleges törlés szinte teljesen hiányzik.
Facebook: a törlés nem old meg semmit
A kutatók szerint amíg a káros posztokat szinte mindenki látja, aki potenciálisan láthatná, mielőtt törölnék őket, addig a tiltás és törlés csak üres, szimbolikus gesztus marad. Valódi kontrollt, tartós változást csak a megjelenés előtti szűrés vagy a posztok gyors eltávolítása hozhatna – ez azonban egy ilyen méretű platform esetében egyelőre utópiának tűnik. Az elavult moderációs eszközök helyett valódi átláthatóságra, érdemi technológiai újításokra és nem utolsósorban komoly jogszabályi ösztönzésre lenne szükség.
