A végső tartalékain a Voyager–1: közeleg a Big Bang-manőver

Közel öt évtizednyi űrutazás után a Voyager 1 űrszonda ismét leállított egy tudományos műszert, hogy energiát spóroljon. Az 1977-ben indított szerkezet először a Jupiter és a Szaturnusz vizsgálatára készült, de a sikeres küldetést követően folytatta útját a Naprendszer peremén túlra. 2012-ben átlépte a csillagközi tér határát, és mindmáig a Földtől legtávolabbi, működő mesterséges objektum.

Végképp elfogy a Voyager-misszió energiája

Az űrszonda nukleáris energiaforrással működik: a szerkezetben bomló plutónium évről évre egyre kevesebb áramot termel — évente körülbelül 4 wattot veszít. Idén februárban egy tervezett forgásmanőver váratlan energiazuhanáshoz vezetett. Következésképpen az irányítóközpontnak kockázatos döntéseket kell hoznia – most éppen a LECP (Low-Energy Charged Particle) műszert kapcsolták le, amely 49 éven át vizsgálta a szonda környezetében található ionokat, elektronokat és kozmikus sugárzást. Fontos megjegyezni, hogy a műszerek fűtése is a minimumra csökkent, nehogy az üzemanyagcsövek átfagyjanak.

Verseny az idővel és a hideggel

Jelenleg a Voyager 1 tíz tudományos műszere közül már csak kettő működik, amelyek a csillagközi tér mágneses terét és a plazmahullámokat kutatják. Ikertestvére, a Voyager 2, amely a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz mellett is elrepült, és szintén csillagközi térbe jutott, még három berendezéssel dolgozik. A két eszköz mindennél messzebbről küld adatokat az űr tulajdonságairól, valamint a heliopauza fizikai viszonyairól, ahol a napszél és a csillagközi közeg találkozik.

A „Big Bang” manőver: az utolsó nagy dobás

Hogy még kicsikarjanak némi működési időt, a NASA Jet Propulsion Laboratory mérnökei egy utolsó, bátor műveletre készülnek: idén nyáron megpróbálják egyszerre több energiaigényes rendszert lekapcsolni, helyettük kisebb fogyasztású alternatívákat beállítani, hátha így tovább melegíthető az űrszonda, és újraindítható lesz a LECP is. Ezt a „Big Bang” nevet kapta a minden mindegy energiacsere-művelet. Először május–júniusban a Voyager 2-n, majd, ha szerencséjük van, júliustól a Voyager 1-en próbálják ki a módszert. Minden utasítás több mint 23 órán át utazik a Föld és az űrszonda között, hiszen a Voyager 1 több mint 24 milliárd kilométerre jár bolygónktól. Az energia véges, a távolság óriási — de a csapat még bízik egy utolsó, sikeres bravúrban.

2026, adminboss, www.livescience.com alapján