Az otthoni atomzseni: tríciumos mini „nukleáris elem” napelemmel

Elég menő, amikor valaki otthon összedob egy saját „nukleáris elemet”. Az egész egyáltalán nem boszorkányság: egy kis ügyeskedéssel a radioaktív tritium fénycsövei simán társíthatók hétköznapi amorf napelemekkel. A lényeg, hogy ezek a fénycsövek a bennük vakítóan világító foszforral nem éppen veszélyes, de stabil energiaforrást jelentenek, elég hosszú, kb. 12 éves felezési idővel. Őszintén: észrevetted már, hogy a számológépekben lévő kis napelemes lapkák nemcsak napfénnyel működnek, hanem bármilyen fényt képesek hasznosítani? Pont ezt használják ki az otthoni „atom” megoldásban is.

Nanoamperes erőfitogtatás

Ha két vékony napelem közé, harapófogóval összefogva, beszorítasz néhány tritiumcsövet, beburkolod alufóliába, már készen is van a saját „nukleáris aksi”. Ez tök szép, de jön a „de”: nappali fényben a foszfor ragyogása szinte észrevehetetlen, ezért tényleg csak teljes sötétben hoz eredményt – igaz, ott is nanoamperes áramot és kb. 0,5 V-ot sikerült csak összekaparni egy egységből. Éjszaka egy 170 V-os kondenzátor kb. 3 V feszültségig töltődött a termelt töltésből – szóval mobil feltöltéshez ez még nem a tuti.

Kísérletezők álma vagy türelmi játék?

A hatékonyság még hagy némi kívánnivalót maga után, mivel a most használt fotovoltaikus cellák és a radioaktív forrás hullámhosszai közt van némi eltérés, de elvileg egy profibb párosítással akár pár mW teljesítmény is kinyerhető. Volt már hasonló próbálkozás korábban is, igaz, ott több hónap kellett az igazán apró töltés összegyűjtéséhez – de valljuk be, ez még mindig elég menő hobbi, ha szeretnél kicsit házi, „atomos” James Bond lenni.

2026, adrienne, hackaday.com alapján