Az üstökös halála, a Potomac utolsó órái

Az üstökös, amely túl közel jutott a Naphoz

Április 4-én páratlan kozmikus látványosságnak lehettek tanúi a szakemberek, amikor a C/2026 A1 (MAPS) üstökös pályája során megközelítette a Napot, majd porfelhőként semmisült meg. A jelenséget több űreszköz rögzítette, köztük a NASA és az Európai Űrügynökség közös SOHO Nap-megfigyelő űrszondája, a NASA STEREO szondája és a PUNCH űreszköz. Ezek különböző nézőpontokból örökítették meg az üstökös végső útját: szűk látószögben úgy tűnt, mintha belecsapódott volna a Napba, míg a szélesebb felvételeken jól látszik, hogy csak megközelítette, mielőtt darabjaira hullott volna. Figyelemre méltó, hogy a Kreutz-napközeli üstökösök csoportjából származó égitest pusztulása órákkal a napközelség előtt következett be.

A Potomac folyó: az adatközpontok új áldozata

Az American Rivers friss jelentése szerint a Potomac lett az Egyesült Államok legveszélyeztetettebb folyója, amit két fő tényező fenyeget: az elöregedett vízvezetékrendszerből származó szennyvíz és az adatközpontok példátlan léptékű terjeszkedése. Az év elején Maryland államban egy súlyos csőtörés miatt hatalmas mennyiségű kezeletlen szennyvíz ömlött a folyóba és a C&O-csatornába, ezáltal helyenként több mint négyezerszeresre emelve a baktériumszintet. A hat évtizedes Potomac Interceptor-cső pedig csak egy a sok kritikus állapotú vezeték közül.

Emellett az adatközpont-ipar robbanásszerű fejlődése Virginia és Maryland térségében óriási terhet ró a folyó vízminőségére – a régióban már több mint 300 adatközpont működik, számuk 1000-re emelkedhet, amelyek összesen 18,6 millió négyzetméternyi épületet foglalhatnak el mintegy 8000 hektáron. Jelentős erőforrás-felhasználásuk miatt egyre nagyobb környezeti kockázatot jelentenek, miközben engedélyeztetésük gyakran átláthatatlan és hatástanulmányok nélkül történik.

Marsi hamu: ötven év változásai

Az Európai Űrügynökség új képeken mutatta be a Mars Utopia Planitia medencéjének átalakulását. Az ESA Mars Express űrszondája által készített felvételeken jól megfigyelhető, ahogy sötét vulkáni hamu terít be egyre nagyobb területet, szemben az 1976-os Viking-program képeivel. A változás hátterében vagy a marsi szél által hordott hamu terjedése állhat, vagy az is lehet, hogy a felszínt korábban borító okkersárga por az idők során eltűnt a térségből. Emellett érdemes kiemelni, hogy az ilyen rövid idő alatt végbement felszíni változások meglehetősen ritkák a vörös bolygón.

2026, adminboss, www.engadget.com alapján