Új rekordpontosság és régi ellentmondás
A csillagászok két fő módszerrel próbálják meghatározni, milyen gyorsan tágul a világegyetem. Az egyik a ma látható objektumok, például közeli csillagok és galaxisok távolodását méri, a másik pedig az ősrobbanás utáni, úgynevezett kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás alapján kalkulálja, mennyinek kéne lennie a tágulás sebességének napjainkban. Elméletileg mindkettőnek ugyanazt kellene mutatnia, de a tényleges eredmények évek óta makacsul különböznek: a közeli univerzum mérései szerint a Hubble-állandó körülbelül 73,5 km/s/megaparszek, míg a korai univerzum alapján mindössze 67–68 km/s/megaparszek. Sőt, ez a különbség annyira jelentős, hogy egyszerű mérési hibának már nem tekinthető.
Mérés a legmodernebb technológiával
Az új, 2025 márciusában Bernben indított kutatási összefogás hozta a világ eddigi legpontosabb közvetlen mérését: csaknem 1%-os hibahatáron belül állapította meg a Hubble-állandót. A csapat földi és űrtávcsövekről is gyűjtött adatokat, többek közt a chilei Cerro Tololo és az arizonai Kitt Peak obszervatóriumokból, amelyek a NOIRLab kutatóközpont részei. Külön figyelmet érdemel, hogy az úgynevezett távolsághálózat kiépítésével nem egyetlen mérési eljárásra alapozott, hanem több, egymást átfedő módszert használt párhuzamosan: változó fényerejű csillagokat (cefeidákat), vörös óriásokat, Ia típusú szupernóvákat és bizonyos galaxisokat vett alapul. Ha bármelyik módszert kivették a számításból, az összkép akkor sem változott érdemben – ezzel sikerült kizárni az egyes mérési hibákat mint magyarázatot.
Az ellentmondás jelentősége
A Hubble-feszültség, ez a makacsul fennmaradó eltérés, azt sugallja, hogy lehet, a jelenleg elfogadott kozmológiai modell egyszerűen hiányos. Vagyis lehetséges, hogy az univerzum működésének megértéséhez még ismeretlen tényezőkre, a sötét energia részleteire, új részecskékre vagy az eddigiektől eltérő gravitációs törvényekre is figyelni kell majd. Egyes vélemények szerint ez a feszültség nem pusztán mérési kérdés: ha igaz, alapvetően átírhatja az univerzumról alkotott jelenlegi képet.
Út a jövő kutatásaihoz
A kialakított távolsághálózat ráadásul minden kutató számára elérhető, így a további megfigyelések tovább finomíthatják az eredményeket. Az elkövetkező, még pontosabb méréseket végző csillagászati projektek válaszolhatnak arra a nagy kérdésre, hogy végül feloldható lesz-e az ellentmondás, vagy teljesen új fizikai törvények után kell kutatnunk.
