Veszélyes üzem: száguldó üstökös a Nap és a Föld között
Az üstököst, amelyet 41P/Tuttle–Giacobini–Kresák néven ismerünk, 1858-ban fedezte fel Horace Parnell Tuttle, majd többször újra rátaláltak az évtizedek során. Valószínűleg a Kuiper-öv mélyéből indult, és hosszú időt töltött messzi, jeges pályákon a Naprendszer peremén. Körülbelül 1500 évvel ezelőtt azonban egy másik égitest kizökkentette pályájából, így ma már mindössze 5,4 évente kerüli meg a Napot, útja során pedig többször megközelíti a Földet is. A legutóbbi Nap-közeli áthaladásai 2001-ben, 2006-ban, 2011-ben, 2017-ben, legutóbb pedig 2022-ben történtek.
Egyedülálló manőver: hirtelen lelassul, aztán visszafordul
2017-ben a csillagászok arra lettek figyelmesek, hogy az üstökös forgási sebessége drasztikusan csökkent, miközben látványos gáz- és porfelhőket bocsátott ki magából. Korábban ezt a természetes gázkibocsátással (outgassing) magyarázták, hiszen az ilyen folyamatok gyakoriak az üstökösöknél, amikor a napfény felmelegíti és megrepeszti a jeges magot. Ezzel szemben a Hubble képei alapján most arra derült fény, hogy a lassulás után egy gyorsulási fázis is következett – sőt, a forgás iránya teljesen megfordult.
A UCLA egyik csillagásza szerint 2017 májusára az üstökös forgási periódusa már 46–60 óra körül volt, ami háromszor lassabb a márciusi értéknél, ám decemberre villámgyorsan 14 órára csökkent, vagyis az égitest egyre gyorsabban forogni kezdett, csakhogy már az ellenkező irányba. Mintha egy körhintát először lassítanánk, majd erősen meglökve az ellenkező irányba indítanánk.
A kicsi veszélyesebb?
Az üstökös magja mindössze 1 km átmérőjű, vagyis körülbelül háromszor szélesebb, mint az Eiffel-torony magassága. Ez aprónak számít üstökösmércével, de épp ez lehet a különleges viselkedés kulcsa: a kis testnél egy-egy erős gázkitörés – mint egy apró hajtómű – akár teljesen le is fékezheti, majd vissza is forgathatja az egész égitestet. Sok más, nagyobb üstökösnél a gázkilövellés nem tud ilyen mértékű hatást kifejteni.
Közelgő végnapok?
A kutatók szerint a 41P ismétlődő gázkitörései miatt az égitest a következő néhány Nap-közeli áthaladás során könnyen darabjaira hullhat, ahogyan az például a C/2025 K1 (ATLAS) üstökös esetében is történt. Ez lebilincselő lehetőség a csillagászok számára, hiszen közvetlenül figyelhetik meg, ahogy egy üstökös a szemünk láttára semmisül meg – az önpusztítás leglátványosabb formájában.
