
Minden készen áll a startolásra
A start előtti visszaszámlálás hétfő este megkezdődött. A kilövőálláson minden rendszer rendben működik, és az előrejelzések szerint 80% esély van rá, hogy az időjárás kedvező lesz a kilövéshez. Bár kisebb eső és felhőzet előfordulhat, ezek csak csekély villámveszélyt jeleznek, de a kétórás kilövési ablak miatt erre is van mozgástér.
A 98 méter magas rakéta négy RS-25 főhajtóműve és két szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétája mintegy 4000 tonna tolóerővel indítja útnak az űrhajósokat, akik egy Orion-kapszulában utaznak majd. Az indulás előtti napokban a legénység már elfoglalta helyét az indítóállás közelében, és szuperszonikus kiképzőgépekkel érkezett Houstonból Floridába.
Kritikus lépések az indítás előtt
A sikeres indításhoz több kulcsfontosságú mozzanatot is teljesíteni kell. Az egyik nehézséget az SLS (Space Launch System) rakéta feltöltése jelenti, amelynél az elmúlt években többször is hidrogénszivárgást észleltek. Januárban újabb szivárgás jelentkezett a teszt során, de a szerelők kicserélték a tömítéseket, és februárban a problémát már sikeresen elhárították. Most mindenki optimista abban, hogy a feltöltés zökkenőmentesen zajlik majd.
Ha a technika engedi, az űrhajósok kedden beülnek az Orionba, és minden készen áll a szerdai indulásra. A várakozás izgatott és ünnepélyes: a legénység tagjai örömüket fejezték ki a visszatérés lehetősége miatt, ami nemcsak az amerikaiaknak, hanem világszerte sokaknak fontos.
Történelmi távolság és sebesség
Az emberiség utoljára 1972-ben járt ilyen távol a Földtől. 2024-ig a legnagyobb magasság, amit elértek, 1400 kilométer volt, most viszont az Orion-kapszula több mint 400 ezer kilométer távolságra jut el; a Hold túlsó oldala mellett halad el, majd a Föld gravitációja visszahúzza, és 40 ezer km/h sebességgel éri el a Föld légkörét, végül a Csendes-óceánban landol.
A küldetés néhány hétnél is tovább tarthat: a start után az Orion-kapszula egy napig elnyújtott pályán marad a Föld körül, 65 ezer kilométeres magasságig emelkedik. Itt az űrhajósok és az irányítóközpont főként az Orion életfenntartó rendszereit és működését tesztelik, mivel az első, személyzet nélküli repülés során ezt még nem vizsgálták.
Új rekordok és jövőbeli tervek
Az Artemis II nem száll le a Holdon, ez csak a későbbi küldetések – jelen tervek szerint legkorábban az Artemis IV – feladata lesz, 2028 után. Jelenleg a NASA együttműködik a SpaceX-szel és a Blue Originnel, akik olyan holdkompokat fejlesztenek, amelyek az Orionról a Hold felszínére, majd onnan visszaszállítják az űrhajósokat. Ezekhez új űrruhákra is szükség lesz, de azok még jó ideig nem állnak készen.
A program nemrég jelentős irányváltáson ment keresztül: a hangsúly átkerült a Hold körüli űrállomás építéséről az emberes leszállás lehetőségének megteremtésére. Ezáltal az Artemis III küldetés várhatóan csak páros dokkolási gyakorlatot hajt végre az Orion-kapszula és a majdani, magánfejlesztésű holdkompok között, a Földhöz közelebb.
Egy hosszú távú holdi jelenlét felé
A NASA célja, hogy a következő évtizedben tartós emberi jelenlétet alakítson ki a Holdon – ez a visszatérés csak a kezdet. A jelenlegi misszió eredményei megalapozzák a jövőbeli holdi leszállásokat, egy holdbázist és további fejlesztéseket. Most, szerdán indul minden, az égi kísérő új meghódítása felé.
