Egy régi probléma új szemmel
A repülőgép-utastér optimalizálásának témája régóta foglalkoztatja a kutatókat. A beszállási folyamatok hatékonyságának vizsgálatakor például Jason Steffen, a Nevadai Egyetem fizikusa rájött, hogy a hátulról előre történő beszállás valójában kevésbé hatékony, mint a hullámokban történő, az ülések párhuzamos elfoglalását lehetővé tevő módszer. A kulcs az, hogy minél többen üljenek le egyszerre, így az előre-hátra mozgások helyett párhuzamos mozgásra nyílik lehetőség. Ez a módszer akár kétszer gyorsabb is lehet a hagyományosnál.
Mindeközben a kutatók kimutatták, hogy a leglassabb utasokat előre érdemes beszállítani – vagyis az időseket, a mozgáskorlátozottakat, illetve a kisgyerekeseket –, mert ezáltal gyorsabb és gördülékenyebb lehet a folyamat. A háttérben fizikából ismert dinamikai modelleket alkalmaztak, ahol az utasok egymással kölcsönhatásban mozgó részecskéknek felelnek meg.
Az idősödő utazóközönség kihívásai
Az utastér szűk székei, keskeny folyosói már a fiatalabb utasoknak is kényelmetlenek; az időseknek viszont komoly akadályt jelentenek. A reakcióidejük lassabb, mozgásuk bizonytalanabb, gyakran látás- vagy hallásproblémákkal is küzdenek. Idős korban ráadásul a stresszhelyzetekre is nehezebben reagálnak. Ennek ellenére a szabályozásban, sőt a kutatásokban is alig jelenik meg ez a speciális igényű csoport.
Valósághű szimulációk – mégis kudarc
A kutatók egy Airbus A320-as teljes belső terét modellezték le 3D-ben, majd a Pathfinder nevű szimulációs platformon teszteltek többféle evakuálási forgatókönyvet. Két fő utascsoportra (60 év felettiek és fiatalabbak) bontva vizsgálták, hogy az életkornak, illetve az utasok eloszlásának (az ajtókhoz közel, a kabin közepén, véletlenszerű eloszlásban) milyen hatása van az evakuációra egy súlyos, de reálisan előforduló vészhelyzet – kettős hajtóműtűz – esetén.
Az eredmények egyértelműek: az előírt 90 másodperc sehol sem volt tartható. Amikor az idősek a kijáratok közelében ültek, javult a helyzet, de még így sem sikerült elérni az elvárt szintet.
Mit tegyenek a repülőtársaságok?
A modellek még nem számolnak minden tényezővel – például a rászorulók segítésének szükségességével vagy a személyzet tényleges közbelépésével. A hibahatárok ellenére a jelenlegi szabályozás így sem veszi elég komolyan a valós vészhelyzeti helyzeteket, különösen a veszélyeztetett csoportokat.
A kutatók szerint a jövőben sokkal valósághűbb adatokkal és helyszíni vizsgálatokkal kellene alátámasztani az evakuációs modellezéseket. Szükség lenne speciális, idősekre szabott biztonsági tájékoztatókra, sőt a kabin kialakításának újragondolására is – például kijárathoz közeli ülésekkel, szélesebb folyosókkal és segítő kapaszkodókkal ellátott zónákkal. Ennek ellenére az ideális evakuációs idő elérése szinte lehetetlen, ha nem történnek radikális változtatások.
