Mi történik a szervezetben?
A rigor mortis a sejtek szintjén zajlik: az izomösszehúzódás legfontosabb energiaforrása, az ATP (adenozin-trifoszfát) termelése rögtön megszűnik a halál beálltával. ATP hiányában az izomrostokban lévő fehérjefonalak, amelyek korábban egymáson csúsztak, összeakadnak és letapadnak, emiatt elmerevedik a test. Sokan hiszik, hogy ez azonnali folyamat, de valójában órákig is eltarthat, mire a merevség szemmel láthatóvá válik.
A merevség lépcsői
Két-hat órával a halál után először az arc apró izmai merevednek meg, ezt követik hat-tizenkét órán belül a kéz, a kar, a nyak és a mellkas nagyobb izmai. Végül tizenkét-huszonnégy órával a halál után a lábak és a test alsó része is elmerevedik. Ez a hullamerevség fázisokból álló láncolata, amelyet angolul cadaveric rigiditynek is neveznek (rigor mortis).
Nem örök állapot
Azt is gyakran gondolják, hogy a rigor mortis végleges, pedig valójában csak átmeneti: körülbelül huszonnégy-negyvennyolc órán át tart, majd ahogy a bomlási folyamatok megkezdik az izmok fehérjéinek lebontását, újra petyhüdtté válik a test. Ez az oldódás is ugyanabban a sorrendben zajlik, mint a merevség: arc, karok, törzs, majd lábak.
Mindent meghatározó tényezők
Ezenfelül a rigor mortis üteme minden testnél más; befolyásolja a hőmérséklet, az életkor, a halál pillanatában végzett fizikai aktivitás, az egészségi állapot, a test összetétele és a szedett gyógyszerek is. Nincs két teljesen azonos eset sem időben, sem intenzitásban.
Fontos támpont a halottkémi munkában
A hullamerevség idejének vizsgálata a helyszínelés egyik kulcsa: segíthet eldönteni, hogy a testet mozgatták-e, illetve az eltérések alapján újabb kérdések merülhetnek fel a halál körülményeiről, ami döntő lehet a halál beálltának pontosításában is.
