Hiba a felsővezetésig
Jared Isaacman, a NASA igazgatója nem csupán a Boeing, hanem a saját űrhivatalának hibáit is elismerte, és az átláthatóság jegyében kiadta a teljes, 311 oldalas jelentést a vizsgálatról. Ebben Isaacman azt is megígérte, hogy vezetői szinten is lesz elszámoltatás, de konkrét felelősöket, szankciókat nem nevezett meg.
A drámai űrrepülésre 2024 júniusában került sor, amikor a Starliner az Atlas V rakétáról indulva az űrállomás felé tartott. Már az út első szakaszában szivárgott a hélium a hajtóműrendszerben, majd több hajtómű is részlegesen meghibásodott. Ennek ellenére, amikor végül az űrhajósok, Butch Wilmore és Suni Williams dokkoltak a Nemzetközi Űrállomáson, a Boeing még sikerként értékelte a történteket, sőt úgy nyilatkozott: a vártnál is több eredményt értek el.
Csendes pánik, késői váltás
A NASA hetekig kiállt a Starliner mellett, és azzal számolt, hogy az űrhajósok ezen az űrhajón térhetnek majd vissza. Ez azonban nem a teljes történet, az aggályok már ekkor nyilvánvalóak voltak. Már augusztus elején felmerült a lehetőség, hogy Wilmore és Williams inkább a biztonságos SpaceX Crew Dragon fedélzetén induljanak haza, de a Boeing az utolsó pillanatig kitartott amellett, hogy a saját űrhajójában bízik. Augusztus 24-én a NASA végül álláspontot változtatott: az asztronauták a Crew Dragon kapszulában térnek vissza a Földre, ami aztán márciusban sikeresen meg is történt.
A valódi veszélyek azonban csak a landolás után kerültek nyilvánosságra. Wilmore elmondása szerint egy ponton már képtelen volt teljesen irányítani a Starlinert, miután sorra estek ki a hajtóművek. A dokkolást feladni nem lehetett, mivel a hajtóművekre nemcsak a dokkolásnál, hanem a Földre való visszatérésnél is szükség lett volna. Wilmore végig azt latolgatta, mi lenne, ha elveszítenének még több hajtóművet, vagy a kapcsolat is megszakadna.
Miért ragaszkodott mindenki a Starlinerhez?
Kívülálló szakértőket is meglepett, mennyire sokáig ragaszkodott a NASA ahhoz, hogy a legproblémásabb hajóval hozzák haza az űrhajósokat, miközben egy teljesen biztonságos alternatívát is kínált a SpaceX. Isaacman is értetlenül állt a hozzáállás előtt, és amikor átvette az űrhivatal vezetését, az elsők között kezdte el átvizsgálni a helyzetet. Szerinte a NASA belső működésében rendszerprobléma mutatkozott meg: túl sokáig ragaszkodtak egyetlen úthoz, mintha más lehetőség nem is létezett volna.
Az egyik legsúlyosabb vezetési hiba igazából már a legénységgel végzett tesztrepülés előtt megtörtént. A Starliner második, 2022-es automata repülése hivatalosan sikeresen zárult, pedig már ekkor is három hajtómű hibásodott meg az űrhajón. Utólag egyértelműnek tűnik, hogy ez nagy figyelmeztetés volt – mégsem indult elég komoly vizsgálat. A hibákat csak felszínesen kezelték, néha már a vizsgálatok kiindulási pontja is téves volt.
Van még visszaút?
A NASA és a Boeing most abban állapodtak meg, hogy a következő Starliner-repülés – amely eredetileg szintén az űrállomásra tartana – legénység nélkül indul, hogy minimalizálják az emberi kockázatot. A legoptimistább tervek arról szólnak, hogy ez a tesztrepülés 2026 áprilisában valósulhat meg, de egyelőre rengeteg technikai akadály tornyosul a projekt előtt. A Boeing ugyanakkor hangsúlyozza, hogy továbbra is szeretne a NASA egyik vezető űrhajósszállító partnere maradni.
Belépett a kiképzésbe két NASA-űrhajós is – Woody Hoburg és Jessica Wittner –, akik a Starliner–2 küldetésre készülnek, ha az automata teszt jól sikerül. Arról viszont továbbra sincs döntés, hogy mikor és kik repülnek először újra emberrel a Starliner fedélzetén.
