Színes rádiófényekben a galaxis
A Nemzetközi Rádiócsillagászati Kutatóközpont (ICRAR) szakemberei készítették el minden idők legnagyobb, alacsony frekvenciájú rádiófényben készült panorámaképét a Tejútrendszerről. Ez a déli féltekéről készült felvétel a rádiófrekvenciás hullámhossz-tartományban – vagyis különféle „rádiószínekben” – ábrázolja a galaxis szerkezetét széles frekvenciasávban.
Ezzel a módszerrel a csillagászok most már pontosabban vizsgálhatják, hogyan jönnek létre, fejlődnek és pusztulnak el a csillagok a Tejútrendszerben. Új perspektíva nyílik a galaxis szerkezetének, valamint a csillagkeletkezés és -pusztulás helyeinek feltérképezésére.
Egymillió CPU-óra, új rekordok
A rekordméretű kép Silvia Mantovani PhD-hallgató másfél éves munkájának eredménye. A projekt során körülbelül egymillió CPU-órát használt fel a Pawsey Szuperszámítógépes Kutatóközpontban arra, hogy két hatalmas égboltfelmérés adatait feldolgozza és egyesítse. A felvételek a Murchison Widefield Array (MWA) rádiótávcsővel, Nyugat-Ausztráliában, a Wajarri Yamaji területén készültek.
Az adatok két felmérésből, a GLEAM-ből és a GLEAM-X-ből származnak – előbbi 28 éjszaka alatt (2013–2014), utóbbi 113 éjszaka alatt (2018–2020) rögzítette az égboltot.
Kétszer élesebb, tízszer érzékenyebb
Az új kép minden korábbi felvételnél részletesebb: kétszer jobb felbontású, tízszer érzékenyebb, és az égbolt kétszer nagyobb részét fedi le. Érdemes kiemelni, hogy a galaxis olyan részletei is megfigyelhetővé váltak, amelyek eddig rejtve maradtak a tudósok előtt.
Mantovani szerint ez az élénk, színpompás rádiókép páratlan betekintést nyújt a csillagok életciklusába, születési és pusztulási folyamataiba, valamint abba, hogyan kölcsönhatnak más objektumokkal.
Szupernóvák, csillagbölcsők, pulzárok
A kutató főként szupernóva-maradványokat vizsgált, amelyek egy csillag halálakor keletkező, táguló gáz- és energiapamacsok. Bár már több száz ilyen maradványt azonosítottak, valójában sok ezernyi lehet még feltáratlanul. Az új kép megkönnyíti e maradványok elkülönítését a születő csillagok gázfelhőitől.
Jól látható, hogy a nagy piros körök a szupernóva-robbanásokat, a kisebb kék foltok pedig az új csillagok bölcsőit – a csillagkeletkezési régiókat – mutatják. Érdemes kiemelni, hogy a pulzárok (gyorsan forgó, halott csillagmagok) megértésében is új áttörést hozhat, hiszen a GLEAM-X felvételen különböző rádiófrekvenciákon figyelhető meg intenzitásuk.
Végre teljes térkép a déli égboltról
A projekt vezetője, Natasha Hurley-Walker, kiemelte: ilyen alacsony frekvenciájú, teljes déli galaktikus síkot átfogó térkép még soha nem készült. Következésképpen ez hatalmas mérföldkő a galaxis szerkezetének megértésében.
A következő évtizedben épül majd fel a világ legnagyobb rádióteleszkópja, az SKA-Low Nyugat-Ausztráliában, ami várhatóan még ennél is érzékenyebb és részletesebb képet tud majd készíteni.
98 ezer rádióforrás felfedezve
A felméréshez száz megfigyelési órát igénybe vevő MWA-teleszkópos mérésekből csaknem 98 ezer rádióforrást katalogizáltak a kutatók a déli félteke által látható galaktikus sík mentén. Ezek között pulzárok, planetáris ködök, kompakt H II-régiók – vagyis sűrű, ionizált gázfelhők – és távoli, a Tejútrendszeren túli galaxisok is szerepelnek.
