A rezgőnyárak rejtélye: tényleg a farkasok mentették meg Yellowstone-t?

Az utóbbi években sok szó esett arról, hogy a farkasok visszatelepítése óriási átalakulást hozott Yellowstone-ban, és megmentette a rezgőnyárakat (aspen). Egy korábbi tanulmány világszerte nagy visszhangot kapott azzal az állítással, hogy a fiatal rezgőnyárak átlagos sűrűsége 152-szeresére nőtt a nagy ragadozók – köztük a farkasok – visszatérése után. Sokan ezt látványos ökológiai sikertörténetként ünnepelték, de egy új kritika most alaposabban megvizsgálta az adatokat.

Túlzó adatok, félrevezető átlagok

A friss elemzés szerint az előző kutatásban közölt 152-szeres emelkedés helyett csak 17,5-szeres volt a fiatal rezgőnyárak gyarapodása. Bár a kutatók szerint még ez is jelentős, a problémák továbbra is fennállnak: az átlagokat ugyanis azok a helyek húzzák fel, ahol látványos növekedés történt, de a területek több mint fele továbbra is teljesen rezgőnyár-mentes maradt. A MacNulty vezette csapat rámutatott, hogy a növekedés 80 százalékáért mindössze a vizsgált helyszínek 20 százaléka felelős, tehát korántsem beszélhetünk széles körű vagy tipikus rezgőnyár-helyreállításról.

A szakmai vita tétjei

A nézeteltérés nem csupán számokról szól, hanem arról is, hogyan mérjük és értékeljük az ökológiai változásokat ilyen bonyolult rendszerekben. MacNulty felhívja a figyelmet arra, hogy ugyanazokat az adatokat – amelyek korábban módszertanilag problematikusnak tűntek – most mégis erős visszaigazolásként idézik, következetlenül értelmezve a bizonyítékokat.

MacNulty hangsúlyozta: nem vitatja, hogy a trofikus kaszkád valóban létezik, és a nagy ragadozók fontos szerepet töltenek be. A kérdés inkább az, mennyire lehetünk biztosak abban, hogy a rezgőnyárak általános fellendülése valóban akkora, amilyennek sokszor látszik. Mivel Yellowstone ikonikus példája a ragadozók által vezérelt természetvédelemnek, különösen fontos, hogy a tudományos igényesség elválassza a valós hatást a túlzó várakozásoktól.

2025, adrienne, phys.org alapján