Jégkorszaki örökség a tenger mélyén
Különösen fontos kiemelni, hogy a kutatók szerint ez a víztározó még a legutóbbi jégkorszakban, mintegy 20 000 évvel ezelőtt, a vastag gleccserek uralma alatt alakult ki. Akkoriban a térség nagy részét jeges lepel borította, és a hideg éghajlat alatt a víz a föld mélyébe záródott, amit most modern vizsgálatok is megerősítenek.
A Massachusettshez közeli tengerfenéken egy idei expedíció során több mint 50 000 liter vizet emeltek a felszínre, három helyszínen, Nantucket és Martha’s Vineyard szigeteinél. Az előzetes eredmények alapján úgy tűnik, hogy a víztömeg sokkal nagyobb lehet, mint korábban feltételezték: New Jersey partjaitól egészen Maine-ig is elhúzódhat a föld alatt.
Hogyan került édesvíz a tenger alá?
A régióban már az 1960-as évek vége óta tudnak édesvízről a tenger alatt, de a témát évtizedekig mellőzték. A kutatók több magyarázattal is szolgálnak a képződésére. Az egyik feltételezés szerint, amikor alacsony volt a tengerszint, az esővíz beszivárgott a talajba, majd a tengerszint emelkedése végül befogta a vizet a mélyben. Egy másik elmélet szerint a gleccserek olvadékvize gyűlt össze, és záródott a föld alá, az üledékrétegek közé, amikor az óriási jégsapkák mintegy kipréselték a vizet a tengerfenék alá.
Mivel a part mentén nincsenek magas hegyek, valószínűnek tűnik, hogy az óriási víztározó zömét a jégkorszak gleccserei táplálták, de az esővíz is közrejátszhatott a képződésben.
Mi rejlik az óceán alatt?
Az 501-es expedíció keretében 30–50 kilométerre a parttól végeztek fúrásokat, csaknem 400 méter mélyen. Ott vastag édesvízréteget találtak, amelyet agyag- és iszaprétegből álló záróréteg választ el a felszín sós vizétől. Ez a záróréteg elég erős ahhoz, hogy elválassza a két víztestet, de annak idején a gleccserek ereje elegendő volt ahhoz, hogy az édesvíz lejusson a mélybe.
A sótartalom a parttól távolodva emelkedik ugyan, de a vizsgálatok szerint mindenhol jelentősen alacsonyabb, mint az óceánban: a Nantuckethez közelebbi mintákban mindössze 1 ezrelék só volt – ez a legmagasabb, még fogyaszthatónak számító koncentráció –, a legtávolabbi ponton pedig 17–18 ezrelék, vagyis az óceáni sótartalomnak épp a fele.
További titkok a mélyből
A mostani kutatások során vizsgálják a víztározó pontos méretét, a benne élő mikrobákat, a ritkaföldfémeket és az üledékek korát is. Ezek segítenek meghatározni, pontosan mikor és hogyan alakult ki a víztömeg, valamint mekkora készletek lehetnek még a mélyben. Az adatok alapján egy hónapon belül újabb eredmények várhatók.
Összességében ez az édesvíz-készlet a jövőben stratégiai jelentőségű lehet, akár városok vízellátásában is szerepet kaphat, de legalább ilyen fontos, hogy tudományos szempontból is páratlan betekintést nyújt a jégkorszak óta zajló folyamatokba.
