Rekorddöntő geomágneses vihar
Az eseményt egy gyors mozgású koronakidobódás (CME) okozta, amely hétfőn (január 19-én) érte el a Földet, és ideiglenesen megzavarta a bolygót körülvevő láthatatlan mágneses erővonalakat. Ezt egy X1.9 erősségű napkitörés indította el vasárnap, közvetlenül egy napfolt pereméről. A geomágneses aktivitás első csúcsa magyar idő szerint hétfő este volt, amikor a vihar elérte a második legerősebbnek számító G4 szintet. Rövid enyhülés után kedd hajnalban ismét erre a szintre erősödött.
A G4-es szint erőteljes zavarokat okozhat a rádióadásokban és bizonyos földi infrastruktúrákban, de egyelőre nem tudni, hogy ez a mostani vihar milyen konkrét problémákat okozott. Az Egyesült Államok 24 államában jeleztek előre sarki fényt, és noha az első intenzív hullám napnyugta előtt érte Észak-Amerikát, a beszámolók szerint egészen Alabamáig, Georgiáig és Kaliforniáig látni lehetett.
Mi is történt valójában?
Bár néhány forrás túlzásba esett, és a mostani vihart nagyobbnak mondta a 2003-as Halloween-viharoknál, valójában az erősség csúcsát csak megközelítette. A valaha mért legerősebb hasonló esemény a 2024-es, úgynevezett anyák napi vihar (Mother’s Day storm) volt, amely G5-ös, azaz „extrém” szintet ért el – ilyenből legutóbb húsz éve, 2003 Halloweenjén volt példa.
A mostani napvihar S4-es („súlyos”) szintet ért el a napsugárzási skálán – ilyen erős sugárzást utoljára két évtizede, a 2003-as Halloween-viharok idején tapasztaltunk. Ez nemcsak festői égbolttal ajándékozta meg a fél világot, hanem újra ráirányította a figyelmet arra, milyen törékeny az elektromos infrastruktúra a napkitörések hatásaival szemben.
Lesz folytatás?
További sarki fények még várhatóak, ám a vihar várhatóan már nem éri el a G4-es szintet. A fotósok és csillagászok azonban még mindig vadászhatnak a színpompás fényekre – és ki tudja, mikor jön a következő napkitörés, amely ismét egész kontinensek égboltját ragyogja be?
