Rekordméretű rakéta, úttörő legénység
Az Artemis II lesz mindössze a második alkalom, hogy a Space Launch System (SLS) rakéta elhagyja a Földet, de először visz magával legénységet. A négy űrhajós az Orion űrkapszulában él majd és dolgozik, tesztelve a létfenntartó rendszereket és a kommunikációt, sőt, dokkolási manővereket is gyakorolnak. Nem elhanyagolható tényező, hogy Christina Koch az első nő lesz, Victor Glover pedig az első színes bőrű személy, aki alacsony Föld körüli pályán túlra utazhat. Rajtuk kívül Reid Wiseman és a kanadai Jeremy Hansen csatlakozik a küldetéshez – utóbbi életében először járhat a világűrben.
Mindazonáltal az expedíció során az űrhajósok nem fognak leszállni a Holdra, sőt, nem is állnak Hold körüli pályára – a cél kizárólag a kerülő út. A tesztrepülés az ember nélküli 2022-es tesztet követi, és utat nyithat az Artemis III számára, amely akár már jövőre holdraszállást hozhat.
Versenyfutás Kínával és technológiai bravúrok
Az SLS rakéta és az Orion kapszula közel 100 méter magasak, a rakéta pedig több mint 2,6 millió liter folyékony hajtóanyagot szállít – ez bőségesen elég lenne egy olimpiai úszómedence megtöltéséhez. Az indítás után az űrhajó elérheti a 39 400 km/óra sebességet, amellyel holdkerülő pályára áll.
Nem elhanyagolható tényező, hogy új űrverseny zajlik: az Egyesült Államoknak nem titkolt célja, hogy megelőzze Kínát, amely szintén szeretne űrhajósokat juttatni a Holdra – legkésőbb 2030-ig. A NASA mindent megtesz, hogy ne maradjon alul ebben a történelmi küzdelemben.
Az indulás előkészületei – minden részlet számít
A következő napokban a NASA gigantikus lánctalpas szállítójárműve, a Crawler-Transporter 2 kezdi meg az 5000 tonnás rakéta és az űrhajó átszállítását az összeszerelőcsarnokból az indítóállásra. A pár kilométeres út akár 12 órán át is eltarthat. Később következik az úgynevezett általános üzemanyag-próba (wet dress rehearsal): a rakétát 2,65 millió liter hajtóanyaggal töltik meg, majd próbavisszaszámlálást végeznek.
Ha technikai hibák merülnének fel – például a napokban javított meghajlott kábel vagy szivárgó oxigénpumpa –, vissza kell gurítani az egész szerkezetet. Egyetlen hiba vagy az időjárás is elhalaszthatja az indítást: a NASA szükség esetére egészen kora áprilisig 14 alternatív indítási időpontot jelölt ki.
Izgalmak és kockázatok az új “holdutazás” előtt
A felszállás után az űrhajósok először kétszer megkerülik a Földet, majd az Orion leválik a rakéta felső fokozatáról. A legénység manuálisan teszteli az űrhajó irányítását, hogy a későbbi Artemis-küldetésekhez már rutinszerű dokkolási manővereket vezethessenek be.
A végső lökést az Orion európai gyártású szervizmodulja adja meg, így kezdődik a 370 000 kilométeres holdkerülő szakasz, ahol a legénység sugárzás elleni menedékhelyeket is teszteli. Minden út kockázattal jár: a rakétát korábban csupán egyszer tesztelték, így bőven hagy teret a váratlan helyzeteknek – de a biztonság mindenek felett áll.
Több mint ötven évvel az Apollo-missziók után eljött az ideje, hogy újra izguljunk: vajon ez a történelmi küldetés végleg pályára állítja az emberiség következő “holdvilágos” korszakát?
