
Miért rejtélyesek a folyadékok?
A folyadékok, ellentétben a szilárd anyagokkal, nem rendelkeznek rendezett szerkezettel, ráadásul a legérdekesebb kémiai kapcsolatok elképesztően gyorsan játszódnak le: a másodperc milliárdodrészénél is rövidebb idő alatt. Ezek a villámgyors történések sokáig elérhetetlenek voltak a kutatók számára. Mindezek dacára a folyadékok kulcsfontosságúak mind a biológiában, mind a kémiában, ezért különösen izgalmas, ha új áttekintést kapunk róluk.
Forradalmi lézeres betekintés a molekulák világába
A legfrissebb áttörést az Ohio State University és a Louisiana State University kutatóinak köszönhetjük. Az általuk alkalmazott magasharmonikus-spektroszkópia (HHS) képes volt rendkívüli, attoszekundumos (a másodperc milliárdodmilliárdod része) pontossággal követni, mi történik a folyadékokban és oldatokban. Az eljárásban nagyon rövid lézervillanásokkal szakítják ki az elektronokat a molekulákból, majd amikor ezek visszacsapódnak, fényt bocsátanak ki, amely megmutatja, hogyan mozognak az elektronok és az atommagok.
Hagyományosan ilyen mérésekre szilárd anyagokat vagy gázokat használtak – a folyadékokat körülményesebb vizsgálni, mert egyrészt elnyelik a kibocsátott fényt, másrészt állandóan változó szerkezetük megnehezíti a kiértékelést. A kutatók áttetsző, ultravékony folyadékrétegekkel próbálták ki, hogyan halad át rajtuk a fény, ami végül lehetővé tette az áttörést: sikerült a folyadékok villámgyors átrendeződéseit detektálniuk.
Molekulák közötti titkos egyezség
Az igazán meglepő eredményt egyszerű vegyes oldatokkal érték el. Nagyon erős infravörös lézert irányítottak metanol és halogénezett benzolok (halobenzolok: fluortartalmú, klórtartalmú, brómtartalmú vagy jódtartalmú vegyületek) keverékeire. Ezek a molekulák egymáshoz nagyon hasonlók, csak egyetlen atom különbözteti meg őket. A halobenzolok általában erős fényjeleket adnak, különösen tiszta háttérrel, a metanolnak köszönhetően. Szinte mindegyik keveréknél az történt, amit vártak: a két folyadék jelei összeadódtak.
Csakhogy a fluorobenzol (PhF) kilógott a sorból: a PhF-metanol elegy kevesebb fényt bocsátott ki, mint bármelyik komponens önmagában, és egy adott hang – vagyis harmonikus – teljesen eltűnt a spektrumból. Mindez rendkívül ritkán fordul elő, és azt sugallja, hogy valamiféle különleges molekuláris kölcsönhatás húzódik a háttérben.
Számítógépes szimulációk és az „elektronkézfogás”
A megoldás kulcsa elméleti számításokból derült ki. Kiderült, hogy a fluorobenzol molekula elektromos töltése elősegíti, hogy hidrogénkötést alakítson ki a metanol O–H csoportjával. Ezzel szemben más halobenzolok inkább véletlenszerűen keverednek. Ez a „molekuláris kézfogás” rendezi a molekulákat, és akadályt jelent az elektronok számára, amelyek emiatt nem tudnak visszatérni kiinduló állapotukba – így maradhat el teljesen egy harmonikus a fénykibocsátás során.
További szimulációk igazolták, hogy a fluoratom melletti elektronfelhő valóban extra akadályt jelent, és emiatt esik ki egy-egy hang, illetve jelentősen csökken a kibocsátott fény mennyisége. A kutatók megállapították: ezt a különleges világot csak ilyen extrém pontosságú módszerrel lehet megfigyelni, és a hiányzó harmonikusból pontos információkat lehet kiolvasni az oldat szerkezetéről.
Jelentősége túlmutat a laboratóriumon
Noha a technika még gyerekcipőben jár, már most egyértelmű, hogy radikálisan új perspektívát nyit a folyadékok vizsgálatában. A leglényegesebb biológiai és kémiai folyamatok döntő többsége folyékony közegben játszódik le, ahol például a sugárzással szembeni érzékenység is pontosan az elektronmozgásokon múlik. Ebből adódóan a gyors elektronelmozdulások megértése áttörést hozhat több tudományos területen is, legyen szó orvoslásról vagy anyagtudományról.
Mindezek dacára szükség van további kutatásokra, hogy feltárják, milyen részleteket lehet még felderíteni. Az viszont már most biztos, hogy a magasharmonikus-spektroszkópia előtt óriási jövő áll a folyadékok molekuláris titkainak feltárásában.
