A túlhalászat miatt kiaknázatlan lehetőségek
A Smithsonian Trópusi Kutatóintézete és több tudományos szervezet közös vizsgálata szerint, ha a világ korallzátonyainak halállománya helyreállna, közel 50 százalékkal többet tudnánk fenntartható módon halászni. Részletesebben kifejtve, ez évente 9000–70 000 további tonna halat jelenthetne, ami 20 000-től akár 162 millió további egészséges adag tenger gyümölcseiből biztosíthatná. Ez azt jelentené, hogy több millió ember számára teljesülhetne az ajánlott heti halbevitel (kb. 226 gramm/fő/hét). A legnagyobb előrelépés azokban a régiókban érhető lenne el, ahol a hiányos táplálkozás a leginkább érezteti hatását, például Afrika és Délkelet-Ázsia egyes részein. Indonézia például a legnagyobb haszonélvezője lehetne ennek.
Az egészséges korallzátonyok jelentősége
A kutatók megállapították, hogy a legtöbb országban a korallzátonyok halállományai messze elmaradnak a lehetséges, fenntartható szinttől. A tanulmány azt is alátámasztotta, hogy azok az országok, ahol magasabb az éhezési index, még többet profitálnának a helyreállított halállományból. Így az éhezés és az egészségtelen táplálkozás jelentősen csökkenthető lenne.
Részletesebben kifejtve, a szakemberek a világ összes, korallzátonnyal rendelkező területén (például Dominikai Köztársaság, Panama, Kenya, Mauritius, Madagaszkár, Fülöp-szigetek, Indonézia) elemezték, mekkora lenne az optimális halpopuláció, és mennyi időbe telne azt elérni. Átlagosan 6–50 évig is tarthat a helyreállás a túlhalászott területeken, a halászati korlátozások szigorúságától függően.
Fenntartható halászat: életmentő stratégia
Továbbra is alapvető feltétel a megfelelő halászati szabályozás és a helyi közösségek támogatása, hogy a halállományok növekedni tudjanak. A korallzátonyok fenntartásának előnye azonban nemcsak ökológiai: érdemben járulhat hozzá az élelmiszer-biztonsághoz és a közegészséghez is. A tudományos eredmények megerősítik, hogy a megfelelően monitorozott és szabályozott halászat közvetlen, mérhető előnnyel jár, túlmutatva a természetvédelem szempontjain.
A következő nagy feladat annak kidolgozása, hogyan lehet a természetvédelem és a helyi lakosság megélhetése között egyensúlyt teremteni, hogy valóban kiaknázhassuk az óceán kínálta lehetőségeket.
