A kontinensek kiszáradásának okai
Az édesvízkészletek hosszú távú, folyamatos csökkenése a nagy szárazföldi területeken felgyorsult hó- és jégolvadás, a talajfagy kiolvadása, a fokozódó párolgás, illetve a felszín alatti vízkészletek túlzott kitermelése miatt következik be. Érdemes megemlíteni, hogy a jelentés nem számolja ide a Grönlandról és az Antarktiszról származó olvadékvizet.
A folyamat odáig jutott, hogy mára a kontinensek nagyobb mértékben járulnak hozzá a globális tengerszint-emelkedéshez, mint a jégsapkák. Évente 324 milliárd köbméter (kb. 11,4 billió köbláb) víz tűnik el a szárazföldekről, amely végül az óceánokban köt ki.
Hatalmas következmények
A Világbank által készített friss jelentés 22 év műholdas és gazdasági adatain alapul. Az elemzés szerint az elvesző édesvíz mennyisége a világ éves csapadékmennyiségének 3%-át teszi ki, de a száraz és félszáraz régiókban, például Dél-Ázsiában, ez az arány eléri a 10%-ot is – ott tehát sokkal nagyobb a probléma súlya.
A mezőgazdaság által dominált területek, illetve azok, ahol a legtöbb ember a földből él (mint a Szaharától délre fekvő Afrika vagy Dél-Ázsia), különösen érzékenyek a kiszáradás hatásaira: ott évente 600–900 ezer munkahely szűnik meg a szárazság miatt. Emellett azok az országok is hátrányt szenvednek, amelyek élelmiszert importálnak ezekből a térségekből.
Az ökoszisztémákra is súlyos következményekkel jár a szárazodás: a tűzesetek előfordulása és intenzitása növekszik, főként a biodiverzitás szempontjából különösen fontos területeken. Legalább 17 globális jelentőségű élőhelyen, köztük Madagaszkáron, Délkelet-Ázsia és Brazília egyes részein is romlik az édesvízkészletek helyzete, növekvő tűzveszéllyel párosulva.
Kiemelt felelős: a felszín alatti vizek túlzott kitermelése
Ma a felszín alatti vizek szabályozatlan kitermelése a kiszáradás fő oka. A laza szabályozás miatt sok helyen féktelenül használják a készleteket, ezt az egyre szárazabb, melegebb klíma tovább súlyosbítja.
Arra lehet következtetni, hogy a mezőgazdaság felelős a globális vízlábnyom 98%-áért. Ha a legfontosabb növények (például a búza, a rizs) vízfelhasználási hatékonyságát sikerülne a jelenlegi mediánszintjére emelni, az évente 118 millió ember vízigényét fedezné. Ezt szolgálhatja a növények termesztési helyének optimalizálása, illetve a korszerű öntözéstechnológia alkalmazása is.
További lehetőség a kitermelési kvóták szabályozása, a gazdák támogatása vagy a mezőgazdasági vízárak emelése. Emellett az emelkedő energiaárak is segítenek a visszafogottabb vízhasználatban, hiszen drágábbá teszik a felszín alatti víz szivattyúzását.
Azok az országok, amelyek fejlett vízgazdálkodási rendszert működtetnek, két-háromszor lassabban merítik ki vízkészleteiket.
Virtuális vízkereskedelem szerepe a megoldásban
A globális vízmegtakarítás egyik legfontosabb eszköze a virtuális vízkereskedelem: amikor az országok mezőgazdasági termékek vagy más vízigényes áruk cseréjével közvetve is vizet „importálnak” vagy „exportálnak”. 2000 és 2019 között a világ vízfelhasználása 25%-kal nőtt, az emelkedés harmada már eleve száradó térségeket érintett. Sőt, a világ 101 száradó országából 37 még növelte is a vízigényes növények, például a búza, a rizs, a kukorica vagy a cukornád termelését.
Virtuális vízkereskedelemmel azonban évi 475 milliárd köbmétert (kb. 16,8 billió köblábat) lehetne megspórolni. Például Jordánia jelentős mennyiségű vizet őrzött meg azzal, hogy gabonát és kukoricát importált az USA-ból és Argentínából.
Viszont a megoldás sem egyszerű: ha egy vízhiányos ország importál, az máshol vezethet túlfogyasztáshoz. Például az USA-ban termesztett lucerna Szaúd-Arábiába exportálása a Közel-Kelet számára előnyös, de az USA bizonyos száraz vidékein károsan hat a helyi vízkészletre.
Léteznek reménykeltő megoldások
A jelentés három fő csoportba sorolja a lehetséges megoldásokat: a vízkereslet csökkentése hatékonyabb használattal, az ellátás bővítése (újrahasznosítás, sótalanítás) és a méltányos, ésszerű vízelosztás.
Emellett a szakértők szerint van ok a bizakodásra: ha sikerül átgondoltabb politikai, pénzügyi és technológiai lépésekkel egy évtizeden belül változtatni, akkor az édesvíz fenntartható használata elérhető közelségbe kerülhet. A népességnövekedés és az élelmiszerigény nagy kihívás, de nem lehetetlen megfelelő változtatásokkal biztosítani a jövő vízellátását.
