Áttörés a sűrűségben: miért jobb a DNS?
A DNS-alapú adattárolás térfogati sűrűsége 1000–1500-szorosa a hagyományos LTO-10 szalagkazettáknak. Egy LTO-10 kazetta mintegy 231 köbcentiméter térfogatú, és 40 TB adat fér el rajta, vagyis köbcentiméterenként mindössze 0,173 TB. Más szavakkal: egy vízcsepp (0,05 köbcentiméter) jelenleg 8,6 GB adatot képes befogadni, míg egy cukorkockányi térfogatban (1 köbcentiméter) 173 GB fér el. Ha a DNS-alapú módszer 1500-szoros sűrűségét nézzük, akkor ugyanebben a vízcseppben már elfér 13 TB, a cukorkockányi térfogatban pedig 260 TB adat.
Írás, olvasás, fenntarthatóság
Az Atlas Data Storage egyedi chipeket használ, amelyek digitális információkat kódolnak DNS-szálakra. A jelenlegi prototípusok gigabájtos, a következő generáció már terabájtos nagyságrendű adatmennyiség tárolását teszi lehetővé. Az adatok olvasása speciális DNS-szekvenálással történik, amelynek része a hibajavítás is – ez olcsóbbá és gyorsabbá teszi a visszakeresést, mint a hagyományos szekvenálás.
DNS-ben az adatok zárt kapszulában, szobahőmérsékleten évezredekig megőrizhetők, másolásuk pedig enzimekkel történik, elkerülve a mechanikus másolóeszközökkel járó károkat. A szalagos tárolás rendszeres frissítési ciklusával és jelentős energiaigényével szemben a DNS minimalizálja a karbonlábnyomot és a hőtermelést.
Valóság kontra elmélet
A 13 TB-os adatsűrűség valós alkalmazhatósága még számos tényezőtől függ: ilyenek az adatvédelmi és hibajavítási tartalékok, a másolatok, illetve az olvasási sebesség. Az utóbbi évek jelentős kutatásai – köztük a Microsoft 2016-os együttműködése a Twist Bioscience-cel és a DNA Data Storage Alliance megalakulása 2020-ban – mind azt mutatják, hogy a DNS-alapú adattárolás hamarosan akár tömegtermék lehet, azonban jelenleg főként archiválásra alkalmas, széles körű bevezetése még várat magára.
