Az új keretrendszer alapjai
Egy buffalói kutató, Yifan Cheng, olyan keretrendszert dolgozott ki, amellyel a klímakutatók közvetlenül integrálhatják a közösségi visszajelzéseket Földrendszer-modellekbe, vagyis azokba a bonyolult szimulációkba, amelyek az éghajlat, a kémiai és biológiai folyamatok alakulását vizsgálják. Az újítás lényege, hogy a modellezők ne csak a saját elképzeléseik szerint, hanem a helyi lakosság, sőt, az őslakos közösségek igényeit is figyelembe véve alakítsák ki a modellezési paramétereket. Ezzel a tudományos eredmények jóval kézzelfoghatóbbá és hasznosabbá válnak az érintettek számára.
Alaszka és Kalifornia: két közösség, kétféle együttműködés
A keretrendszer gyakorlati kidolgozása Alaszka és Kalifornia területén zajlott kutatások tapasztalatain alapul. Alaszkában és Kanadában 229 szövetségileg elismert törzs, valamint több mint 40 First Nation-közösség él; itt nagyszabású közösségi egyeztetések, kérdőívek és csúcstalálkozók segítették a helyi igények felmérését. A projekt összetettsége – például a 30 millió processzoróra-igény – azonban behatárolta, hogy mennyire lehetett a közösségi visszajelzéseket a szimulációkba beépíteni.
Eközben a kaliforniai Mid-Klamath-régióban, ahol csak a Karuk törzzsel és partnereikkel dolgoztak együtt, sokkal szorosabb, célzottabb együttműködést tudtak kiépíteni. Itt a közös munka egészen odáig jutott, hogy a törzs tagjai maguk dönthették el, hogy a modell inkább a nyári vízhozamokat helyezze előtérbe, mert ez fontosabb a lazacállomány számára. Sőt, a modellezés folyamatát menet közben is tudták módosítani, például amikor kiderült, hogy a tűzmodellezés nem kezeli megfelelően a tűzterjedést.
A közösségi modellezés négy szintje
A létrejött keretrendszer a modellerek számára négyféle együttműködési szintet kínál, amelyek közül bármelyik alkalmazható a helyi igények és a rendelkezésre álló erőforrások függvényében. Ezek: a modell felépítésének közös meghatározása, a közösségek számára releváns funkciók finomhangolása, a helyi tudás és megfigyelések beépítése, és végül vadonatúj funkciók fejlesztése, amelyek egy adott közösség számára kiemelten fontosak, de eddig nem szerepeltek a modellekben. Érdekesség, hogy akár már a legalacsonyabb szintű együttműködés is jelentős előnyöket hoz a modellek hasznosságát illetően.
A siker kulcsa: hosszú távú bizalom
Végül a folyamatos együttműködés elsősorban a kutatók és közösségek között évek során kiépült bizalomnak köszönhető. Ilyen kapcsolatok nélkül szó sem lehet sikeres közös modellezésről. A jövőben tehát azok a tudományos projektek lehetnek igazán eredményesek, amelyek a helyi közösségeket nemcsak mint adatforrást, hanem partnerként kezelik, és velük együtt tervezik meg a kutatásokat – így a modellezett klímaváltozási forgatókönyvek valóban szolgálhatják is az érintetteket.
