
Nem kell nullmutáció, elég egy kis trükközés
Korábban a tudósok úgy gondolták, hogy a növényi mikrocsöveket befolyásoló gén mutációja, különösen egy adott gén teljes hiánya okozza a növények csavarodását. Ezt azonban rejtély övezte, hiszen egy kritikus gén elvesztésének sok más komoly következménye is lenne, mégis a csavarodás gyakori evolúciós alkalmazkodás. Ram Dixit és kutatócsoportja megtalálta a választ: nem kell teljesen elveszíteni a gént, elég módosítani annak működését a növény felszíni – azaz epidermális – sejtrétegében.
Ez magyarázza, miért ennyire elterjedt ez a növekedési forma: elegendő, ha csak az epidermiszben módosul egyes gének kifejeződése, és máris létrejön a csavarodás. Ez a felfedezés egy nagy nemzetközi kutatócsoport (Centre for Engineering Mechanobiology, CEMB) biológusainak, mérnökeinek és fizikusainak összefogásával született meg.
A mechanika és a növények találkozása
A megfigyelések szerint a növényi szervek külső rétegének, vagyis az epidermisznek a szerepe sokkal dominánsabb, mint korábban hittük. A kutatók kimutatták, hogy a gyökerek csavarodása pontosan ugyanazon az elven alapul, mint amikor az üreges csövek – például egy egyszerű műanyagcső – majdnem olyan erősek lehetnek, mint a tömör pálcák. Ilyenkor a geometriának, vagyis a rétegek elhelyezkedésének és kapcsolatának döntő szerepe van.
A BME professzora, Guy Genin számításai és számítógépes modelljei szerint, ha csak az epidermiszben torzulnak el a sejtsorok, akkor is előidézhető a teljes csavarodás harmada, mintha minden réteg torz lenne. Azonban ha csak az epidermiszen változtatunk, a teljes gyökér egyenes lesz – egyértelmű matematikai bizonyíték arra, hogy a külső sejtgyűrű az, ami dominál.
Életbevágó kérdés a jövő mezőgazdaságában
Ahogy az éghajlatváltozás miatt egyre szárazabbá válnak a körülmények, és a mezőgazdaság kénytelen köves, tömör talajokon termelni, egyre fontosabbá válik, hogy olyan növényeket fejlesszünk, amelyek gyökerei összetett akadályokon is át tudnak jutni. A gyökérnövekedési mechanizmus ismerete segíthet abban, hogy a növények ott is megéljenek, ahol eddig esélytelenek voltak.
A csavarodás megtartja, stabilizálja a növényt, segíti felkapaszkodását, és szembeszáll a szélerózióval – vagyis központi szerepe van az élelmiszer-biztonságban és az ökoszisztéma ellenállóképességében egyaránt.
A rejtély megoldása: az epidermisz irányít
Egy olyan laboratóriumi növényből kiindulva, amelynek gyökerei jobbra vagy balra elhajlanak, Natasha Nolan kutató azt vizsgálta, melyik sejtréteg irányítja e hajlamot. A kísérletek során kiderült, hogy ha a gyökeret kiegyenesítő gént kizárólag az epidermiszben fejezték ki, a növény egyenes maradt. Viszont ha ugyanezt a gént a belső sejtrétegekben működtették, a növény továbbra is csavarodott.
A történet másik oldala, hogy amikor az epidermiszben kijavították a csavarodást okozó mutációt, az a mélyebben elhelyezkedő sejtek méretére és formájára is hatott; ezek visszanyerték eredeti, hosszúkás alakjukat. Ez azt mutatja, hogy az epidermisz nem csupán védőréteg, hanem aktív mechanikai vezérlője az egész szerv növekedésének.
Mérnöki növények: az agrárjövő titka
Most, hogy ismertté vált, miként koordinálja az epidermisz a csavarodást, akár célzottan be lehet majd avatkozni a növények gyökérrendszerébe: ott, ahol köves, száraz talajban kell vizet találni, jól jöhet egy erősebb, dugóhúzós-csavarodó gyökér. A tudomány most már pontos célpontokat kapott a genetikai mérnöki munkához, és egyúttal mechanikai keretrendszert is, hogy mérnöki problémaként gondolkodhassunk a növényekről.
A kutatás eredményei azt mutatják, hogy csak egységes csapatmunkával lehet feltárni a növények rejtett mechanikáját: a biológus megmutatja a célt, a mérnök érti a működést, az együttműködésből születik meg a valódi áttörés.
