Rendhagyó temetkezés a bronzkorból
A Twentyshilling Hill-i sírhalom központjában, egy mindössze 1 méter széles gödör mélyén, kőgyűrűvel körülvéve, szorosan egymás mellett kaptak helyet az urnák. Szokatlan módon nem bolygatták meg későbbi újratemetések vagy fosztogatók, csak a modern földművelés okozott kisebb károkat. Széntöredékek és más szerves maradványok radiokarbonos vizsgálata alapján a temetés időpontját Kr. e. 1439–1287 közé datálták.
Három urnában egy felnőtt és egy fiatal maradványait őrizték, míg a másik kettő csak egy-egy felnőttet rejtett. Mindegyik urnát vélhetően ugyanaz a fazekas készítette, ami arra utal, hogy a sírban nyugvók egyszerre, valamilyen gyors lefolyású tragédia következtében haltak meg – talán háború, járvány vagy éhínség végzett velük.
Sietve végzett hamvasztás nyomai
A kutatók szerint a térségben akkoriban jellemző volt, hogy a halottakat a hamvasztás előtt hagyták elbomlani. Ezúttal azonban a csontokon még emberi szövetek nyomait mutatták ki, tehát a hamvasztást gyorsan, minden késlekedés nélkül kellett elvégezni. Ez is tovább erősíti a feltételezést, hogy valamilyen rendkívüli, kényszerítő esemény történt.
A sírban eltemetett emberek valószínűleg földművesek lehettek, akik közvetlenül a temetkezési hely közelében éltek – bár lakóhelyüket egyelőre nem találták meg a régészek.
Új fény az ismeretlen múltra
A térségben korábban alig bukkantak hasonló régészeti emlékekre, így a mostani felfedezés jelentős betekintést adhat a bronzkori skót közösségek életébe – és halálába is. Még számos titkot rejthetnek a dombok, további ásatásokkal remélhetőleg kiderül, pontosan mi történt a rejtélyes tömegsír lakóival.
