
Az ellátási lánc bedugul: mindenki ugyanazért harcol
A világ technológiai óriásai, élükön az MI-alapú adatközpontokat építő cégekkel, elképesztő mennyiségű chipet és memóriát igényelnek. Az Nvidia, amely meghatározza az MI-hez szükséges processzorok piacát, óriási megrendeléseivel évek óta dominálja ezt a területet. A kereslet azonban nem csak tőlük érkezik: a legnagyobb felhőszolgáltatók, mint a Microsoft és a Google, sőt szinte mindenki az MI-piacon ugyanazokra az alkatrészekre vadászik.
Mindez azzal jár, hogy az ellátási lánc képtelen lépést tartani az igényekkel. A gyártók, mint a TSMC és a Samsung, nem készültek fel ilyen gyors növekedésre, ráadásul a kapacitásépítés évekbe telik. Az olyan kulcsfontosságú alkatrészek, mint a merevlemezek (HDD) és a szilárdtest-meghajtók (SSD) készletei is kimerülőben vannak: a nagy adatközpontok már úgy vásárolják fel az SSD-ket, hogy a fogyasztói elektronika számára alig marad elérhető darab.
A másik szűk keresztmetszetet a memóriachipek jelentik, főleg a dinamikus RAM (DRAM) és annak legújabb, többrétegű változata, a HBM. Ezek nélkül el sem képzelhető egy modern okostelefon vagy laptop. A kereslet miatt a memóriaárak 2025 utolsó negyedévében várhatóan 30%-kal, 2026 első hónapjaiban pedig további 20%-kal emelkednek. Már pár százaléknyi egyensúlyhiány is hónapok alatt jelentős drágulást okoz.
Nvidia újítása: felfordulást okoz a RAM-piacon
Más megközelítésben az Nvidia változtatásai tovább borzolják a kedélyeket. A cég legújabb fejlesztéseiben egyre inkább az energiatakarékosabb LPDDR (Low-Power Double Data Rate) memóriára tér át – épp azt a típust rendeli, amit eddig főleg prémium okostelefonokhoz és tabletekhez használtak, például a Samsung és az Apple. Korábban csak néhány nagy kütyügyártó foglalkozott LPDDR-rel, most viszont betoppant egy új, gigászi vevő is, ráadásul épp akkor, amikor az ipar kapacitásai amúgy is a végét járják.
Az óriási MI-igények miatt a chipgyártók maguk is az ilyen típusú memóriákat helyezik előtérbe, ezzel lelassítva vagy háttérbe szorítva más területek ellátását. A mostani helyzet hirtelen, egész ellátási láncokat húz magával, és a fogyasztói elektronika piacán is váratlan áruhiányhoz vezethet.
Ki fizeti meg az árat? Felhasználók, akik új elektronikai eszközt vennének
Az alkatrészár-robbanás a végtermékeken is nyomot hagy: a memóriák és háttértárak egy átlagos laptop vagy okostelefon anyagköltségének akár negyedét is kitehetik. Ha ezek ára 20-30%-kal emelkedik, akkor az összeszerelt készülékek végösszege is legalább 5-10%-kal nő, ami akár több tízezer forintos különbséget jelenthet egy-egy mobil vagy notebook árában.
Ráadásul a cégek nemcsak a drágulás miatt aggódnak: a hiány miatt akár egyes típusok gyártása is akadozhat. Ahogy a komponensek egyre inkább az MI-adatközpontokba vándorolnak, úgy egyre kevésbé lesznek elérhetőek a hétköznapi felhasználók kedvelt eszközei számára.
Miért alakult így? Kockázatkerülő ipar, lassú bővülés
A félvezetőipart mindig is óvatosság jellemezte. A gyártók túl optimistának tartották az előrejelzéseket, és nem ruháztak be időben újabb gyárakba – mondván, nem akarnak felesleges, milliárdos fejlesztési költségeket vállalni egy esetleges túltermelés miatt. Mire kiderült, hogy az MI-robbanás valóban bekövetkezik, már késő volt: egy új chipgyártó-üzem beindítása két-három évet is igénybe vesz.
Globális következmények, váratlan áldozatok
A mostani válság nem csak az okostelefon- vagy laptopvásárlókat érintheti. Az autógyártóktól a repülőgépiparig rengeteg ágazat használja ugyanazokat az alkatrészeket, amelyeket most az MI-ipar szív fel. Ezek a területek is drágulást, akadozó szállítást tapasztalhatnak.
Mindezt jól illusztrálja, hogy számos piacvezető cég – köztük az androidos okostelefonok élmezőnyében lévő vállalatok és nagy PC-gyártók – már most figyelmeztet: 2026-ban a vásárlók számíthatnak a készülékek kézzelfogható áremelkedésére. A fő problémák tehát a folyamatosan dráguló alkatrészek, az ellátási nehézségek okozta gyártási visszaesések, valamint a globális hiány veszélye.
A helyzet mindaddig nem változik, amíg az MI iránti igények ilyen méreteket öltenek, a chipgyártás lassúsága pedig tartósan gúzsba köti az egész világ elektronikai iparát.
