Repülés termikeken
A termikeket a Nap földfelszínének egyenetlen felmelegedése hozza létre, ilyenkor a melegebb, ritkább levegő felfelé tör. Ezek a légoszlopok földközelben szűkek és gyengék, ezért a keselyűk ilyenkor kis körökben emelkednek. Magasabban viszont a termikek már erősebbek és szélesebbek, így nagyobb köröket írnak le. Nemcsak a keselyűk, hanem sasok, ölyvek és kányák is ilyen láthatatlan lifteken utaznak, hogy magasságot nyerjenek és energiát spóroljanak repülés közben.
Miért köröznek valójában?
A legtöbbször a keselyűk egyszerűen csak ott maradnak, ahol a termik a legjobb, miközben élelmet kutatnak – vagyis döghúst keresnek. Bizonyos fajok, mint a pulykakeselyű (Cathartes aura), kiváló szaglással rendelkeznek, így sűrű erdőkben is képesek rátalálni a tetemekre. Ha találnak egy potenciális zsákmányt, először körözve ellenőrzik, hogy az állat valóban elpusztult-e, nincsenek-e körülötte nagyragadozók, és csak ezután merészkednek le hozzá.
A természet takarítóbrigádja
Sokakban él a tévhit, hogy a keselyűk betegségeket terjesztenek, a valóságban azonban épp ellenkezőleg: elpusztult állatokat fogyasztanak el, ezzel megakadályozzák a fertőzések terjedését. Gyomrukban olyan erős sav található, amely elpusztítja az olyan kórokozókat is, mint a lépfene, veszettség, szalmonella vagy kolera. Indiában például, amikor a kilencvenes évek közepén szinte teljesen eltűntek a keselyűk a szarvasmarháknak adott egyik gyógyszer miatt, a tetemekből kiáramló baktériumok tömeges fertőzéseket okoztak.
Kémkedő GPS-keselyűk
Manapság rengeteg keselyűt szerelnek GPS-nyomkövetővel is. Afrikában például így sikerül leleplezni a vadorzókat: ha egy nagyobb állattetem környékén feltűnően sok keselyű jelenik meg, az gyakran orvvadászat eredménye. Így ezek a madarak nemcsak a természetben tartanak rendet, hanem az embereknek is segítenek a bűnüldözésben.
