A vikingek mint egy pozitív múlt jelképei
A viking kifejezés ma szinte kizárólag pozitív felhanggal jelenik meg. A kereszténység előtti skandináv társadalomhoz gyakran kivételes harcoskultúrát, a középkorhoz képest jobb női jogokat, vallási szabadságot társítanak – ez a kedvező értelmezés a mai identitásokat is befolyásolja. Konkrétabban, a neopogány mozgalmak követői magukat a skandináv pogány hagyományok élő örököseinek tartják, szemben például a kereszténységgel. Ugyanakkor ez a modern felfogás gyakran figyelmen kívül hagyja a viking portyák erőszakosságát, és sokkal rokonszenvesebb képet fest a korról, mint például a keresztes háborúk emléke, amelyhez már inkább kényszert és brutalitást kapcsolunk. Az európai identitástudat szintén előszeretettel használja fel a viking hagyományokat; elég a Viking Kulturális Útvonalra gondolni, amely a viking örökséget hangsúlyozza, mint az európai identitás egyik összekötő elemét.
A pogány Észak mítosza: szerzők és kultúrák formálják az örökséget
Századokon át különböző szerzők és kulturális mozgalmak alakították a skandináv pogányságról kialakult elképzeléseket, amelyek azóta folytonosan átformálódtak. Ilyen például Snorri Sturluson 13. századi Eddája – istenek és hősök történeteivel –, Jacob Grimm is nagyrészt középkori skandináv forrásokat használt, Otto von Bismarck pedig az Eddára hivatkozott a német parlamenti beszédeiben. Így minden korszakban megtudhatjuk, miként képzelték el egykor a skandináv pogányság világát – és mennyiben tükrözi ez az adott korszak társadalmi, politikai céljait.
Északi mitológia politikai és szélsőséges felhasználása
A pogány északi világot az évszázadok során ismételten politikai célokra használták fel. A legsötétebb példa, amikor a völkisch mozgalom és a nemzetiszocialista ideológia kisajátította az északi mitológiát, és a középkori forrásokat rasszista elméleteik megerősítésére használta. Bár máig felfedezhetők ilyen kapcsolódások a szélsőjobboldallal, ma már sokkal színesebb a kép: az északi mitológia többféleképpen értelmeződik, ahogy a neopogány csoportok is nagyon változatosak.
Valkűrök: operában, popkultúrában, régi szövegekben
A skandináv mitológia nemcsak a tudományt, hanem a művészetet és a popkultúrát is gazdagította. Richard Wagner A nibelung gyűrűje (The Ring of the Nibelung) című operaciklusa például meghatározó mű, amely a valkűröket nőies harcosokként ábrázolja – ezt a képet számos heavy metal-album borítója és akár Yu-Gi-Oh!-kártyák is átvették. Az eredeti óészaki forrásokban a valkűrök szerepei azonban jóval árnyaltabbak: nem csupán a harcban elesetteket vitték a Valhallába, hanem lehettek szeretők, sőt a túlvilág csaposnői is. Mai tudásunk szerint tehát jelentősen leszűkült annak a színes szerepkörnek a képe, amelyet a valkűrök eredetileg képviseltek.
Miben jelenik meg a skandináv pogányság az identitásban?
Roland Scheel és Simon Hauke „Pogányosítások: Az emlékezett pogányság mint skandináv és európai identitáselem” című projektjében azt kutatja, miként alakult át a skandináv pogányság emlékezete az évszázadok során. E befolyásoló tényezőket több szempontból vizsgálják: hogyan kötődik össze a nemi szerepekkel, milyen területi és történetírói vonatkozásai vannak, és hogyan alakul ki általa identitás. Egy nemzetközi konferencián vezető skandinavisztikai kutatók – köztük Jóhanna Katrín Friðriksdóttir Oslóból, Alessia Bauer Párizsból, Jonas Wellendorf Berkeleyből és Philip Bockholt – hozzák közelebb ezt a történeti, tudományos és kulturális örökséget. Az új kutatások hozzájárulnak ahhoz, hogy mélyebben megértsük, mennyire összetett és sokszínű az a kép, amely ma a vikingekhez és az óészaki mitológiához kötődik.
