A moha túlélőművészete
A kutatók a Physcomitrium patens (P. patens) nevű mohafajtát tesztelték, háromféle sejtformájában, az ivari ciklus különböző szakaszaiban. A spórákat burkoló sporofiton sejtek bírták a legjobban a fagyást, a hőterhelést és az UV-sugárzást is. Az űrutazás alatt ráadásul mindhárom típus teljesen ki volt téve ezeknek a hatásoknak. A Földre való visszatérés után a minták nagy része egészségesen csírázott tovább, és egy modellt is készítettek: eszerint akár 5600 napig, tehát körülbelül 15 évig is életképesek maradhatnak a spórák az űrben.
Még a fény sem győzte le teljesen
A kihívásokat főleg a nagyenergiájú UV-fény okozta: az ilyen sugárzás által érintett mintáknál a klorofill-a és más festékanyagok mennyisége jelentősen csökkent, ami visszavetette a későbbi növekedést. Mégis a moha jobban teljesített, mint bármely más, korábban így vizsgált növény, köszönhetően a spórákat körülvevő szivacsszerű védőburkolatnak.
Kulcs az élet kiépítéséhez az űrben?
Ez a különleges védelem valószínűleg már a földi élet hajnalán kialakult, amikor a növények meghódították a szárazföldet. Most pedig akár az űrbéli ökoszisztéma alapját is jelentheti: a jövő kutatásai a mohák után újabb növényfajokat is tesztelhetnek, hogy megtudjuk, mely élőlények segíthetnek majd a túlélésben a világűrben.
