A jég fogságából: 40 ezer éves mamut-RNS szólal meg

Tipikus eset, amikor a tudomány elképesztő áttörést ér el: svéd kutatók több tízezer éves gyapjas mamutból nyertek ki ép RNS-t, és olyan titkokra bukkantak, amelyek új fényt vetnek a jégkorszaki óriás életének utolsó pillanataira. Ez a felfedezés nemcsak a paleogenetika világát állítja fejre, hanem megnyitja az utat a réges-régi vírusok vizsgálata előtt is.

Miért fontos az ősi RNS?

Külön figyelmet érdemel, hogy a génaktiváció vizsgálata eddig szinte teljesen lehetetlen volt ősi leletekből, hiszen az RNS sokkal gyorsabban lebomlik, mint a DNS. Ennek ellenére a kutatók a szibériai permafrosztból kiváló állapotban megőrződött mamuttetemekben valóságos időkapszulára bukkantak: a több mint 40 000 éves, Yuka nevű fiatal mamut izmából sikerült elegendő mennyiségű RNS-t izolálni. Ez az eddigi legöregebb, sikeresen szekvenált RNS-minta.

Láthatóvá váltak az utolsó órák

Az RNS szekvenálásával végre elérhetővé vált, hogy ne csak a mamut örökítőanyagának térképét ismerjük, hanem azt is, mely gének működtek aktívan az utolsó órákban. Kiderült, hogy a több mint húszezer fehérjekódoló gén közül mindössze egy részük volt aktív, köztük azok, amelyek az izomösszehúzódást és a stresszre adott anyagcsere-válaszokat szabályozzák. Az elemzés jeleit találta annak is, hogy Yuka közvetlenül halála előtt támadás áldozata lett – erre utalnak a sejtes stressz markerei.

MI-alapú felfedezések: mikroRNS-ek és új gének

Kiemelendő, hogy a kutatók azonosították a fehérjéket nem kódoló mikroRNS-eket is az ősi izomszövetben. Ezek közvetlen bizonyítékai a mamut génszabályozásának — a biológiai folyamatok valós idejű lenyomatai. Sőt, ritka mutációkat is találtak, amelyek egyértelműen igazolják a leletek mamuteredetét. Megdöbbentő módon teljesen új géneket is sikerült azonosítani pusztán az RNS vizsgálata révén.

Sokkoló túlélőképesség – és ami még vár ránk

Különös érdekesség, hogy az RNS a vártnál sokkal hosszabb ideig megőrződik. Ez felveti annak lehetőségét is, hogy jégkorszaki influenza- vagy akár koronavírus vizsgálható ezekből a mintákból. A következő években a kutatók azt tervezik, hogy az ősi RNS-t más biomolekulákkal együtt elemzik, így sosem látott részletességű pillanatképet kaphatunk eltűnt óriásainkról.

A gyapjas mamut – mítosz és valóság

A gyapjas mamutok egykor hatalmas csordákat alkottak Eurázsia és Észak-Amerika fagyos pusztáin. Vastag, sűrű szőrük, hatalmas, kampós agyaruk és megtermett testük tökéletesen alkalmassá tette őket a jégkorszak kihívásaira. Azonban a melegedő éghajlat, majd az emberek térhódítása véget vetett uralmuknak: utolsó képviselőik néhány apró arktiszi szigeten éltek túl mindössze 4000 évvel ezelőttig.

2025, adminboss, www.sciencedaily.com alapján