Kék mélységek, régi adatok
Az 1949 méter mély Crater Lake régóta lenyűgözi a látogatókat üde, optikailag tiszta kék színével. A víz átlátszóságát évtizedek óta mérik egy különleges, tányérszerű korong, a Secchi-lemez leengedésével. Ez az egyszerű mérési módszer 1865 óta használatos, és a Crater Lake-ben 1886 óta gyűlnek az adatok egy nemzetközi szinten is ritka, folyamatos monitorozási program részeként.
Az átlagos átlátszóság idén nyáron is kiemelkedő volt, azonban egy meglepő tendencia rajzolódik ki: bár voltak átmenetileg zavarosabb időszakok, összességében a tó vize egyre tisztábbá válik. Ez elsőre pozitívnak tűnhet, de a szakemberek számára komoly figyelmeztető jel: a kevesebb felszíni fitoplankton miatt kevesebb a lebegő részecske a vízben, ami a keveredés gyengüléséhez, az ökoszisztéma zavarához, sőt akár a halak pusztulásához is vezethet.
Másként fogalmazva: a melegedés és a rétegződés veszélyei
Nemcsak a Crater Lake, hanem a világ többi mérsékelt övi, mély tava is érintett. Az éghajlat melegedésével a nyarak hosszabbodnak, a téli éjszakák kevésbé hűvösek. Ez felborítja a víz természetes hőháztartását: a melegebb, könnyebb vízréteg nem tud lehűlni kellőképpen ahhoz, hogy lesüllyedjen, megtörje a rétegződést, és beindítsa a keveredést. Az így kialakuló oxigénhiányos zónákban egész ökoszisztémák omolhatnak össze, míg más fajok, például invazív élőlények, vehetik át a hatalmat.
Nemzetközi kutatások (például az olasz Iseo-tónál) azt mutatják, hogy egyes tavaknál már évtizedek óta teljesen megszűnt a teljes mélységig tartó keveredés—ennek következtében a legalján oxigénmentes, halott zónák alakultak ki, ahol csupán baktériumok élnek.
Nemcsak mennyiség, hanem ritmus is számít
A Crater Lake-ről több mint 40 évnyi adat áll rendelkezésre a vízhőmérsékletről, az oxigénről és a planktonról. A mérések azt mutatják, hogy az elmúlt 60 évben 3 Celsius-fokkal nőtt a felszíni víz hőmérséklete, miközben a tó nyári szezonja nagyjából 33 nappal lett hosszabb a korábbi évtizedekhez képest. Ez nemcsak az állatok és algák életciklusára van kihatással, hanem azt is eredményezte, hogy a felszíni, meleg vízréteg jóval vékonyabb lett, mint korábban, így a keveredés egyre nehezebbé válik.
A kutatók egy egyszerű hasonlattal élnek: olyan ez, mint egy vinaigrette, amit addig kell rázni, amíg a rétegek össze nem keverednek. Ha a felső réteg vékonyabb, és a sűrűségkülönbség nagyobb, sokkal több energiára (például szélre) van szükség, hogy megtörjék a rétegződést.
Körvonalazódó problémák: algavirágzás és idegen fajok
A keveredés lassulása akár látványos algavirágzáshoz is vezethet. 2021-ben a Crater Lake partjainál is kialakult egy élénkzöld „algagyűrű”—a fő „elkövető” az elmúlt évtizedekben betelepült invazív folyami rák volt, amely elpusztítja azokat az őshonos rovarokat, amelyek normálisan lelegelnék az algát. A minden korábbinál melegebb víz azonban ráerősített erre, így az ökoszisztéma egyensúlya felbomlott. Az őshonos krátertavi gőte (Crater Lake newt) mára szinte teljesen eltűnt: a rákok nemcsak a táplálékért, hanem közvetlenül a túléléséért is küzdenek ellene.
Hosszú távú hatások, bizonytalan jövő
Másként fogalmazva: a Crater Lake jelenlegi folyamatai előrevetítik, mi várhat a Föld többi mély tavára. Ilyen a közeli Tahoe-tó (Lake Tahoe) is: amely egykor ugyanolyan átlátszó volt, mára az átlátszósága közel 12 méterrel csökkent a megnövekedett algásodás és szennyezés miatt. Az előrejelzések szerint a szélsőséges időjárási események, a tűzesetek füstje, az intenzív esőzések mind tovább súlyosbítják majd a helyzetet.
A kutatók szerint a jelenlegi, példátlanul részletes adatsorokkal nemcsak a Crater Lake, hanem a világ tavainak jövőjéről is egyre többet lehet megtudni, és így van esély megelőzni a legsúlyosabb következményeket. Ugyanakkor ha a „szívdobbanás”, vagyis a keveredés végleg elmarad, lassú, de biztos pusztulás várhat a mély tavakra szerte a világon.
