Visszatérő név a csillagászatban
Boriszov neve már ismerős lehet: ő találta meg 2019-ben a Borisov-üstököst is, amely az első igazoltan csillagközi üstökös volt, miután egy távoli csillagrendszeréből kidobódott, és milliárd évekig vándorolt a világűrben. Az új üstököst néhányan, köztük Avi Loeb, a Harvard Egyetem neves asztrofizikusa is, majdnem csillagközi objektumnak nevezték, hiszen rendkívül egyenes, nagy excentricitású pályán közeledik a Nap felé. Ez hasonlít a 3I/ATLAS mozgására, noha nem annyira extrém.
Miért “majdnem csillagközi”?
A “majdnem csillagközi” státusz a pályája miatt merül fel: nagyon elnyújtott, alig görbült pályaszakaszon száguld a Nap felé, ám a számítások szerint minden jel arra utal, hogy mégis a Naprendszer peremén elterülő Oort-felhőből származik. A fényessége jelenleg 13,8 magnitúdó körül mozog, vagyis szabad szemmel láthatatlan, de távcsővel vagy jó binokulárral megpillantható a Szűz csillagképben, kora hajnalban.
Megszülettek a vad teóriák is
Sokan már összefüggést láttak a C/2025 V1 és a 3I/ATLAS között, sőt, felmerült az is, hogy akár “anyahajója” bocsátotta volna útjára az új üstököst, amikor a 3I/ATLAS a Nap túloldalán tartózkodott. Avi Loeb azonban gyorsan cáfolt: ha a C/2025 V1 nem használ nem gravitációs hajtást, akkor semmi köze a 3I/ATLAS-hoz. Ráadásul amikor a két üstökös legközelebb járt egymáshoz, akkor is több mint 225 millió km távolság volt közöttük.
A Naprendszerbe visszatérő látogatók
A jelenlegi feltételezések szerint a C/2025 V1 az Oort-felhőből jött, bár pályáját és pontos származási helyét még nem tudni biztosan. Eközben a 3I/ATLAS már túl van a napközelségén, amelyet október 29-én ért el. Most ismét távolodik a Naptól, és december 19-én lesz a legközelebb a Földhöz. A 3I/ATLAS több szokatlan tulajdonságot is mutatott, de a jelek szerint egyik sem mesterséges: minden bizonnyal mindkét objektum egyszerűen “csak” üstökös.
