
Mire szolgált a Lyuksor?
Az új kutatások most először kínálnak átfogó magyarázatot a különös szerkezetre. A Sydney-i Egyetem csapata drónnal feltérképezte a területet, és a gödrök elrendezésében matematikai mintázatot fedezett fel, amely tudatos tervezésről tanúskodik – a lyukak nem véletlenszerűen kerültek oda. Különösen fontos kiemelni, hogy a szerkezet az Inka Birodalomban használt kipu (csomózott zsinór) információtároló eszközének mintázatát idézi.
Ennek fényében felmerül a lehetőség, hogy a Lyuksor eredetileg nem egyszerű tároló- vagy vízgyűjtő rendszer volt, hanem egy ősi piactér. Az első időkben az inka előtti népek itt cserélhették és tárolhatták az árucikkeiket – például kukoricát vagy gyapjút –, amelyeket aztán a völgyet átszelő karavánokkal szállítottak tovább. Az Inka Birodalom terjeszkedésével a hely később elszámolási és adószedő központtá alakult, ahol a birodalom nyilvántarthatta a beérkező és kimenő árukat.
Kukorica, kosarak és utazók
A tudósok a gödrök földjét is megvizsgálták, és kukoricanyomokat, valamint kosárfonásra használt nádat találtak. Ez azt mutatja, hogy a lyukak nem csupán gödrök voltak, hanem valós célt szolgáltak a szállítás és a raktározás terén – az árukat fonott kosarakban tárolhatták bennük.
A Pisco-völgy már évezredekkel korábban is forgalmas találkozóhely volt. Egyedülálló fekvése miatt ideális kapcsolódási pontot képezett az Andok és a partvidék között. A 100 ezres népességű környék különböző szakmái – földművesek, halászok, kereskedők – itt találkozhattak, cserélhették áruikat.
Külön figyelemre méltó, hogy a Lyuksor helyszíne két jelentős inka adminisztratív központ és egy gyalogos kereskedelmi útvonal találkozásánál fekszik – ez is alátámasztja, hogy egymástól távoli népcsoportok gyűlhettek itt össze a piaci napokon.
Drónokkal a múlt nyomában
A modern technológia forradalmasította a régészetet: a sűrű tengerparti köd miatt korábban lényegében lehetetlen volt áttekinteni a lyukak teljes mintázatát, még a hegytetőről sem. Most, hogy a drónfelvételek rendszeressé váltak, tisztán láthatóvá vált: a rendszer felépítése sokkal összetettebb annál, mint azt korábban gondolták.
A kutatást nemzetközi támogatás és a Perui Kulturális Minisztérium engedélye is segítette. A helyszínen az egyes gödrök 1–2 méter szélesek, fél–egy méter mélyek, az egész rendszer pedig 1,5 km hosszan kígyózik végig a domboldalon – innen kapta a „Monte Sierpe”, vagyis „Kígyóhegy” nevet.
Mindezek dacára a Lyuksor korát és pontos funkcióját máig számtalan legenda, találgatás és áltudományos értelmezés övezi – volt, aki védelmi rendszernek, más pedig öntöző- vagy raktározási technológiának gondolta.
Mítoszok, bizonyítékok és az őslakos tudás védelme
A Lyuksor a világhálón is sok találgatásnak ad táptalajt, gyakran eltorzítva az őslakos közösségek történetét. Különösen fontos kiemelni, hogy most először sikerült tudományosan igazolni: a hely valódi értelme a közösségi együttműködés és gazdasági csere elősegítése lehetett. Az aprólékos kutatás, mikrobotanikai vizsgálatok és fejlett térképezés sokkal pontosabb képet rajzoltak a múltról – csökkentve a légből kapott feltételezések esélyét.
A Lyuksor tanulsága
A kutatók folytatják a helyszín és a talaj további elemzését: már most újabb növényi maradványokat keresnek, hogy teljesebb képet kapjanak az egykori kereskedelemről. Ennek fényében egyre valószínűbb, hogy a Lyuksor nemcsak helyi érdekesség, hanem az Andok egyik legkorábbi gazdasági és társadalmi rendszerének központi helye volt.
A Monte Sierpe megfejtése tudományos áttörés – megerősíti, hogy az ősi közösségek már jóval az inkák előtt is fejlett társadalmi-technológiai szerveződéseket hoztak létre Peruban.
