Eltűnt utak nyomában
Öt éven keresztül térképek, ősi feljegyzések, mérföldkövek helyei és archív felvételek alapján dolgoztak a kutatók. Olyan légifotókat is használtak, amelyeket a II. világháborúban készítettek, és amelyeket most digitalizáltak. Ahol az ókori források elveszett utakról suttogtak, ott a szakértők a növényzet finom eltéréseit, talajváltozásokat, terepemelkedéseket és a római mérnöki munka nyomait – például töltéseket vagy bevágásokat – keresték, hogy pontosan feltérképezzék, merre futottak az elfeledett utak.
Már nemcsak a főutak számítanak
A legtöbb korábbi kutatás a „Birodalom főútjaira” koncentrált, de az új adatok felfedeztek rengeteg mellékutat, vidéki földutakat is, amelyek villákat, farmokat és kisebb településeket kötöttek össze. Ezekkel együtt a római úthálózat hossza közel 300 000 kilométert tett ki: Spanyolországtól egészen Szíriáig lehetett utazni.
A római útépítés öröksége
Az új kutatások jelentősen bővítették az ókori utak ismeretét Észak-Afrikában, Franciaország síkságain és Görögország Peloponnészoszi-félszigetén. Bár nem bizonyított, hogy mindegyik útszakasz egyszerre volt használatban, a vizualizációjuk segít megérteni, hogyan terjedtek a népek, vallások, járványok a Római Birodalomban. A római mérnökök megoldásai – íves kőhidak, alagutak – ma is meghatározzák a mediterrán térség közlekedését és gazdaságát.
